Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Szelestei N. László: Tarcsai forrás
SZELESTEI N. LÁSZLÓ Tárcsái forrás ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNY 1Z96-BÓL A tárcsái (ma Ausztriában: Bad Tatzmannsdorf) savanyúvízre vonatkozó nyomtatott forrásokat számba vevő tanulmányt olvashattunk 2004-ben a Vasi Szemlében Bajzik Zsolt tollából,1 2006-ban pedig ugyanott Szentmártoni Szabó Géza Faludi Ferenc A tárcsái savanyú vízről 1775-ben írt versének elemzése kapcsán tett közzé tanulmányt,2 melyben a gyógyforrással kapcsolatos azon emlékekkel foglalkozott, amelyek Faludi versének keletkezése (1775) előttiek. Összegyűjtötte levelezések adatait, a forrás különféle céllal készült leírásait, regisztrálta a gyógyvíz jeles látogatóit, a róla ismert szakirodalmat. Bemutatta a tárcsái nimfát megszólaltató Faludi ókori és a magyarországi latinságból ismert képi és szöveges elődeit. Az ivókúrához használt 11 °C-os vizet felmelegítve fürdőkúrához is használták. Faludi verse szerint a forrás fölé 1675-ben állítottak valamiféle építményt, bizonyára kőből készült kútkávát. 1752-től a Batthyány család vált a fürdő tulajdonosává. Avíz gyógyító hatását leírta Komáromy János Péter (f 1761), Vas vármegye orvosa.1 1763-ban Ignaz Wetsch adott ki elemzést a vízről, amelyből ekkoriban tartálykocsikkal szállítottak Bécsbe és Grácba, s ott palackozva árusították.4 La Langue János 1783-ban megjelent művében a víz összetételének megadása után ezt írja: „Ez a savanyú víz nemcsak ital, hanem fördőképpen is szolgál. Italképpen használ a hasnak savanyúságában, vérnek savanyú élességében, vesének, anyaméhnek ragadós nedvességében, és egyéb betegségekben, melyek a savanyúságtól, vagy turhától erednek. Fördőképpen pedig használ a rossz fekélyekben és efféle külső nyavalyákban.”5 1795-ben a forrás fölé nyolcoszlopos klasszicista épületet emeltek, azt annak tervezője 1802-ben rézmetszettel kísért leírásban mutatta be a Zeitschrift von und für Ungern-ben.6 A forrás fölötti, antik kerek templomot utánzó forrásvíz-templomról (felirata: Tempel der Genesung) Aurachjózsef 1835-ben az alábbi, metszetet kísérő sorokat írta: „A tárcsái ferdőnek és savanyú vizikútnak leábrázolása. A rajzolat mutatja a savanyú víznek 8 oszlopok közé foglaltatott forráskútját, melybül a vendégek isznak. Ennek bal felén vagyon a ferdőbe való bemenetel. A jobb részrül látszó kútbul két rakott kőoszlopokon csatornyákban vezettetik a ferdésre való víz a ferdőházba, ahol egy részben megmelegíttetvén, hidegen és melegen csévékben folyik a 26 ferdőszobácskákba.”7 Az új épületekről (köztük a forrás-templommal) és a környezetről Bajzik Zsolt ezt az 1835-ben, továbbá 1865-ben készült metszetet is közölte. A XVIII. század végéről több olyan verset ismerünk, amely az ország egy-egy tájegységét, helyi sajátosságát örökíti meg.8 Például konkrét gyógyfürdőről írt verset Fejér Antal, Gvadányi János pedig tréfás történeteit kapcsolta fürdőhöz. Fejér Antal a balatonfüredi savanyúvizet, a „gazdag természet csuda alkotmányá”-t, a fürdőzés költségeit és főleg az ottani szórakozások sokszínűségét 31 strófában dicsérte.9 42
