Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Weiner Sennyei Tibor: A nagy eretnek
WEINER SENNYEY TIBOR A nagy eretnek 1. Lehetséges az is, hogy mindez nem más, mint csak egy kis történet testvéreimnek, barátaimnak, családomnak, melyben igazolom számukra, hogy nem én vagyok - köztetek - az első eretnek. Amikor saját családom kutattam, igazolást keresve az én különös érdeklődéseimre, ösztöneimre, sok mindenre bukkantam, még olyanra is, midőn egy ősöm örökbefogadott leánya szerelméért megmérgezte nejét, vagy egy másik, aki meg elkártyázta lelkének üdvét is. Volt azonban egy nagyon okos, nagyon komoly jezsuita pap, akiről most szólni fogunk, úgyis, mint egy értékes irodalmi hagyaték letéteményese, úgyis, mint egy soká röstellni való titok hordozója. Azokat a dolgokat, amiket mi keresünk az életben, már sokan megtalálták előttünk, sokan jártak ezen az úton, jóllehet más szavakat, kifejezéseket használtak ugyanannak a célnak a megjelölésére, nem beszélve arról, hogy jobbak, sokkal jobbak voltak nálunk. Am e jóságukat sokszor a sírig titkolniuk kellett, mert egyszerűen olyanok voltak a közállapotok. Éppen így titkolt, rejtett magába báró kis- sennyei Sennyey László, jezsuita pap, nagyszombati rektor egészen haláláig, 1702- ig, egy irtózatos titkot. Sennyey László akkor már több könyvet is írt, az első Grácban jelent meg 1664-ben, ezt követte még négy másik, melyek közül a legnevezetesebb az 1668-ban megjelent Examen ordinandorum quadripartium című, 13 kiadást megélt munka. Az itt tárgyalt műve azonban nem ezekhez kapcsolódik, hanem az utolsó, nyomtatásban csak jóval később napvilágot látotthoz, a Diarium rectoratus Tymaviensis anni 1686. című kézirathoz. Sennyey eme rektori naplóját szervesen kiegészíti az a quart alakú, bőrbe kötött, harmincnégy lapos, hatvannégy oldalas kis kéziratos füzet, amelyben három utazását írja le az örök városba, Rómába, s amely rejtélyes módon a római, Vittorio Emmanuel könyvtárban található, az úgynevezett Fondo Gesuitico gyűjteményben (No. 1635. Vörös száma: 3764.) E kéziratban nem csak a „primi” első, 1687-es római út naplója, hanem a secundi (1693), és a tertii (1696-97) is benne foglaltatik. Mint mondottam, a Rómába került kis füzet, s benne az útinapló szervesen kapcsolódik a kézirathoz, annyira, hogy párhuzamok, és ismétlések fedezhetőek fel benne, bizonyára azért, mert azt a részt, amiről most beszélünk, Sennyey atya öregen, halála előtt pár nappal írta. Nem volt kinek elmondja, s már nem is volt tétje annak, hogy leírja-e vagy sem, de borzasztóan nyomasztotta, hogy egészen addig - kifelé legalábbis - hazugságban kellett élnie. Jellemző Sennyey Lászlóra, hogy pontosan tudta, útinaplóját az inkvizíció begyűjti majd, olvassa, őt magát megfigyeli, jelentéseket készít róla, s az első adandó alkalommal börtönbe veti, világi életet folytató családját kisemmizi, nevét pedig mindörökre kitörli Európa történetéből, a magyarság emlékezetéből. E két utóbbi zavarta volna a legkevésbé. Az alább tárgyalandó kéziratot, amelynek neve a Diarium veri reticents, vagyis az igazságot elrejtő napló, tehát a jezsuita rek34
