Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Sajó László verse

Sok minden jó volt, de futni volt a legjobb.

Labda után, labda elől, labda nélkül, csak úgy, céltalan.

Adj király katonát!, az jó volt, az rossz, ha az ellenség megdob.

Dártányán, az jó volt, de még jobb a Milédi. Angáb! Védd magad!

Verekedni, az rossz volt. De muszáj volt, ha például szidták az anyámat.

Az jó volt, téged megvédeni, anyu.

Védeni, az rossz volt. De ha nem vállalta senki, beálltam.

Gólt rúgni, az jó volt. Az rossz volt, ha üres volt a kapu.

Az jó volt, a lány visszajött, és tovább engedte nézni.

Az rossz volt, hogy tudtam, még nem történhet bármi.

Játszottunk, én orvos bácsi voltam, ő a tanító néni.

Egy gallyal birizgáltam ott, pedig már állt, de nem tudtam, mit kell csinálni.

Az jó volt, hogy tél volt, és még jobb, hogy nyár volt.

Az jó volt, hogy ősz volt, és még jobb, tavasz.

Az jó volt, hogy csókolt, és még jobb, hogy smárolt.

Az jó volt, hogy ő volt, s én voltam, ha nem is benne, de neki, a fasz.

Az jó volt, a bokorban játszani, eső után, persze nem volt szabad ezt se.

Elázott a Fiitól, pedig elrejtettem egy korhadt odúban.

Az jó volt, játszani a nagyfiút, és hogy mit csinál a lánnyal, innen kilestem. Sötétedett, az jó volt, de kiabáltak, és bementem dühösen, szomorúan.

Volt még pár virsli, mustár, két zsömle, papírtálca.

Riadólánc, élőlánc, eszterlánc, gyermekláncfű elszállt pihéje.

Focinyom frissen meszelt falon, a fény titkosírása.

Végtelen hosszú eső, szocializmus, és csak az esőt vártuk, mikor lesz vége.

Mi volt még? Medveszíj, az jó, Negro, az rossz, Szaturnusz- és rántott szelet.

A fehér falon napestig néztem árnyam, ha megnövök, ilyen nagy és sötét alak leszek. Volt még korai felkelés, az rossz, korai magömlés, az is, de akkor már hol volt, hol nem volt gyerek.

Volt sok tornaóra, néha jó, szpartakiád, az rossz. ÉLJEN! Én voltam ékezet.

33