Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Tárnok Zoltán: Kereszt a falon
álltam valamelyik önkiszolgáló étterembe kondérokat meg üstöket mosogatni. Hogy fedezve legyek, rendben legyen a személyim. Ezt nem kerülhettem ki. Ott annyit kellett dolgozni, mint a franc, de erre a melóra persze mindig volt felvétel, így aztán amellett, hogy kerestem egy kis pénzt, lett igazolt munkaviszonyom is arra az esetre, ha le akarna kapcsolni a rendőr, nem minősülhettem közveszélyes munkakerülőnek. Egyszer fönt, egyszer lent, de azért alapjában véve elég jól, nyugisán alakultak a dolgaim két-három évig. Mindaddig, amíg egy nyár eleji napon meg nem ismerkedtem Kristóffal. Ezzel állt be a nagy ficamodás! Mert az a pillanat, az a legelső mindent megváltoztatott, minden előzetes számítást felrúgott, fejtetőre állított, mivelhogy minden ehhez idomul ezentúl, minden ezen az egyvalamin fordul meg most már örökre az én egész döcögős vonulásomban! Kády Erika Már a kislányom negyedik születésnapját is megünnepeltük, amikor egyszer a délutáni órákban betértem a Rákóczi térrel szemben lévő körúti közértbe. Vacsorára akartam valami hideget venni a családnak, ott mindig szép árut, friss felvágottakat lehetett kapni. Hosszú sor kígyózott a kiszolgálópult előtt, beálltam a végére. Lassan haladtunk, hátra sem nézve is éreztem, hogy már utánam is sorakoznak. Egyszer csak a mögöttem álló úgy beletaposott a sarkamba, hogy a hirtelen belém hasító fájdalomtól hangosan följajdultam. Vissza is fordultam mindjárt, hogy a szeme közé nézzek az illetőnek, nagy lakli fiú állt előttem, százkilencven centi biztos megvolt, fölfelé kellett néznem rá, de csak a különlegesen nagy homlokát láttam, az annyira jellegzetes volt már elsőre. Ot pedig, ahogy felé fordítottam a mérges arcom, mintha azon nyomban valami taglócsapás érte volna. Úgy kukkolt vissza rám azzal a nagyon 10
