Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Géczi János: Viotti - Tél
bőrét, mégis észreveszi, nem zsoltárversek azok, hanem olyasmi, amit úgy lehetne leírni leginkább: egykori szerelmetes daloktól hangos emberi élet. Ami történik, olyannyira természetes, hogy észre sem veszi s egyszerre ott áll a csoda kellős közepében. Megzavarodva. Talán az okozza, hogy homályos színét elvesztve szederjessé válik az éjszaka kövér égiteste. Avagy a kilőtt, láthatatlan puskagolyó akkor találja el úgy, kíméletlenül és pontosan céljába jutva, hogy a szíve - igaz, éppen csak egyre - egyetlen pillanatra leáll. S amikor újra dobogni kezd, úgy dobog tovább, mint amivel meg sem történt, hogy működése megszakadt, az, hogy egyetlen pillanatra elhagyta az élete.- Homályos!- Nincs sok választása.- Ez döntés végeredménye lenne?- Végtére is nő.- Hogyan?- Azaz: olyasféle.- A homályosságuk azonos?- A szürke szín következmény. Mint derűnek a mosoly. A domb fölött, alacsonyan, abban a magasságban, ahol az alkonyat madarai szokták utolsó körüket röpülni, valóban reá nem jellemző színben ragyog a Hold. Ebben a hónapban másodjára. S éppen az év kiteltének időpontjában. Átlagosan 2,7 évente fordul elő, hogy egy hónapban kétszer van telihold. Az, hogy a második telihold Viotti Mór születése napjára esik, csak 119 évente következik be.- És ez meg micsoda?- Nem t’om!- Egyenest az égből.- A fenét! A levegőből. Az égből ha jönne, süvítene.- Madár lenne?- Az nem.- Itt az újabb! Ezek egymás után esnek le.- Arról hallottam, hogy Odesszában hulltak. Akár a jégeső. Kopogósán.- Egerek!- Bőregerek. Denevérek! Az ámuldozó lány ettől az egyetlen szótól menten fölsikolt. Mint aki tudja, sehová nem menekülhet. Ernyője sincs, amelyet a teste fölé feszítsen. A sikolya csörömpöl.- A szeszélyes időjárás zavarja őket. A felmelegedés miatt megtévedve kirepülnek, a magasban pedig megdermednek. Talán ez játszódik le most is. Vagy valami hasonló.- Nem a szürkeség miatt?- Nem hinném. A szín ilyesmit nem okozhat.- Átfestette az én bőrömet? A teraszt? A ház falát? A lány elhallgatott. Hosszú szünet után szólalt meg, nagyon halkan:- Menjünk innen.- Amitől félsz, az úgyis benned van! A hajad, látom, megmarad szőkének. Viotti Mór sem reggel, sem délben, sem délután nem gondolja, hogy estével 76
