Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Torjay Valter: Gulácsy Lajos egy ismeretlen fényképéhez - és egy önarcképhez
TORjAY VALTER Gulácsy Lajos egy ismeretlen fényképéhez - és egy önarcképhez Egy internetes árverésen akadtam rá. Senkit nem érdekelt a rosszabb állapotú, kopott fotó, amely egy ülő férfit ábrázol valami sötét szobában. Láthatóan ősrégi felvétel. Hátul ablak fénylik. A férfi csak profiljának egy részét fordítja felénk. Jobban megnéztem az elgyötört fényképet: az ösztövérnek és hórihorgasnak tűnő alak, utcai ruhában, fején a századelő közkedvelt, kockás sapkájában, keresztbetett lábakkal, hanyag eleganciával ül, valamilyen Thonet- jellegű széken. Baljával támaszkodik, míg jobbját előre tartva valamit tart az ölében, s azt nézegeti. Alighanem festményt! Innentől már a fele sem tréfa, kezdek gyanakodni. Alaposabban vizsgálom az aukcióra feltett reprodukciót. Már az elején, az első pillanatban furcsa érzésem volt, de nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért? Ez a profil, ez az alkat valahonnan rendkívül ismerősnek tűnik. A sajátos száj, a fej tartása, a vékony, hosszú ujjak... Megvan! Gulácsy Lajos! O lehet, ezt a fotót még soha nem láttam. Azért állították be így, mert a saját képét nézegeti. Alul az aláírás is olyan ismerős... alig olvasható és mégis. Máris kezemben a régi, Szíj-féle monográfia. Hiteles fényképek, egy teljes alakos álló például. Ugyanott az aláírás, itt kissé húzottabb, kevesebb volt a hely. Már összeáll: „Gulácsy L.”. Ekkor már ütöttem is le a fotót, amelynek ára igencsak mérsékelt volt. Mikor - nagy örömömre - megérkezett, folytattam a vizsgálódást és a tűnődést. Sok szempontból unikum ez a felvétel, bár a művész kifejezetten szerette, ha fényképezik. Ilyen sapkában ugyanis még soha nem láttam megörökíteni, ameny59
