Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Torjay Valter: Gulácsy Lajos egy ismeretlen fényképéhez - és egy önarcképhez

nyiben fejfedőt hord, az kalap. Persze, látható, hogy most is jólöltözött. Gulácsy mindig adott erre, kivehető a csíkos nadrág is.

Sokáig tűnődtem a festmény témáján. Most hetek óta először, újra ránéztem a fényképre és megláttam: saját önarcképe az! „Tété a tété”, azaz szemtől szemben

a festett és a valóságos Gulácsy. Rendkívüli! Jól látszik a festményen a fehér, korabeli, magas gallér, s már látom a félprofilba fordított fejet is. Az arc bal oldala árnyékos, s mögötte foltok, talán elmosódó házakat, talán növényzetet jelezhetnek. A felénk eső, jobb oldali arcéi látszik nagyobb felületen. Szépen kivehető a szemöldök és a szem vonala, az alatta elhelyezkedő, jellegzetes, csontos arcra utaló árnyékfolt, akárcsak a homlok fényesebb, kidomborodó része, s a jellegzetes haj. A keménygallér világos foltja domináns ezen a művön, melynek párját eddig csak ceruzával készült, profil önarcképeken láttam, itt viszont alighanem festménnyel állunk szemben. Ilyen gallér a művésznek több, 1910 körüli fotóján is látható, azonban nem tekinthetjük ezt datáló tényezőnek, hiszen ezekben az évtizedekben ez a viselet általános volt. A meglehetősen megnyújtottnak tűnő képformátum oka azonban nem vehető ki a gyenge fotóból. Ezt a Gulácsy önarcképet nem ismerem, lehet, hogy ez csak az én tájékozatlanságom eredménye, de lehet, hogy elveszett, ismeretlen mű létezését bizonyítja a fotó. Amennyiben sikerülne a nagyjából egész képfelületet kitöltő, kb. 50 cm-es, kis büsztöt azonosítani, ez a fénykép szempontjából esetleg datáló tényező lehetne és keletkezésének körülményeit is segíthetne megfejteni. Azonban közismert, hogy a rendkívül termékeny, rövid alkotói korszakában is hatalmas életművet produkáló festő, önarcképek terén is kitett magáért, ezért a remény igencsak kétséges. A rend kedvéért kicsiny rajzocskában és nagyításban is

60