Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 10.)
Most egyedül voltam a hírrel, aminek értékét nem tudtam megítélni. Ebbe beleborzongtam. Nagy Imre kitartóan küzdött, hogy visszajusson a Pártba, mert ott volt számára győzelmet ígérő harctér. Ezen túl a Párton kívül is szerveződnek csataterek? Mit gondoljak minderről? „Akármit gondolok is, - mondtam magamnak, - beszélni semmiképpen sem beszélhetek erről külföldön. Ki tudja, mi történik pontosan otthon? Amit a plov- divi pincér tud, az nem minden! Ezekben a pillanatokban sokszorosan vigyáznom kell, nehogy szándékom ellenére akár, de kárt okozzak Budapestnek. Isten őrizz, hogy megharagudjon rám! Hm. Mégis volt abban ráció, amikor effélére célzott az okos tolmácsnő”.- Kérem, - hallottam a tolmácsnő hangját. - Ébredjen, kérem. Dimitrovgrád- ban vagyunk. Ne ijedezzen. Nem állunk meg, csak átutazunk.- Az ott egy hatalmas hűtőtorony - mutatott egy hatalmas hűtőtoronyra a sofőr. Rajta láttunk egy nagy Sztálin-portrét. Tovább haladva átmentünk a Druzs- ba téren, meg végighajtottunk a Blagojev bulváron, aztán kijutottunk a városból.- Látja, - mondta a tolmácsnő, - maga is elszundított. Ilyen a klíma errefelé. De most már célegyenesben vagyunk. A sofőr elvtárs szerint azért kellett erre kerülnünk, mert a Plovdivból Sztara Zagórába vezető utat javítják. Ezt ő már Plovdivban tudta, csak egy kicsit meg akart bennünket viccelni. Vagy nagyon húzta ide a szíve. Mindegy. Túl vagyunk rajta. Meg voltam győződve, hogy csoda esett velem, és az erős gondolkodás préselt a tudat alatti világba, akár a sámánokat, derviseket, vagy másféle, alkalmas hitek megszállottjait. Beszélni is készültem erről az élményemről, mert miután kiértünk a városból, egészen felébredtem és örömmel konstatáltam, hogy jobb a hangulat, mint elalé- lásom előtt volt. A tolmácsnő azonban megelőzött a szólásban. A sofőr mondatát fordította, amelyről már fordítás előtt éreztem, hogy bölcs és megszívlelendő:- Azt mondom én önnek, drugare Csakk, hogy én nálam toleránsabb ember kevés van a világon. Mindig kíváncsi vagyok a másik, akár még az ellenfelem szempontjára, meg motivációjára is. Megdicsértem és gondolkoztam, hogy mivel tudnám jutalmazni? Hálás voltam neki, amiért baj nélkül kivezette autónkat a szocialista városból. (folytatása következik) 58
