Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 10.)
- Most Parvomay következik. A tolmácsnő egészen közel vitte szemeihez a kis térképet, röpke tanulmányozás után a térdére ejtette és idegesen, hangosan magyarázott valamit, amiből csak a Dimitrovgrád szót értettem. A sofőr előbb halkan tett megjegyzéseket, majd ő is felemelte a hangját. Nem volt kétségem, hogy veszekednek. A jegyzetelő legény abbahagyta munkáját. Amikor befejezték, a tolmácsnő olyan dúlttá lett, hogy nem volt merszem hangoskodásuk okáról érdeklődni. Végül ő szólalt meg, de csak annyit mondott:- Uzuális alattomosság!- Miről vitáztak? - tettem fel mégis az óvatos kérdést.- Vitázni? - csapott a levegőbe. - Nincs kivel vitázni! Elfogult embereket meggyőzni semmiről nem lehet! - Néhány sóhaj után enyhültebben folytatta: - Fejébe vette, hogy mindenképpen Dimitrvgrádba megyünk. Mit lehet ellene tenni? 0 a kocsivezető. Maga azonban - emelte fel figyelmeztetően az ujját, - maga semmiképpen se tartson ott előadást, még csak ne is társalogjon, vagy tudom is én! Maga, meg én, mi ketten, ragaszkodjunk ahhoz, amit Szófiában mondtak! Arra gondoltam, és ezt ki is fejtettem a tolmácsnőnek, hogy bármennyire otthonosnak tartja magát a sofőrünk Dimitrovgrádban, valószínűtlen, hogy percek alatt gyűlést tudhat szervezni. Azonkívül ott is van politikai főnökség, amelyik tudja, vagy - ha nem tudná - megkérdezi Szófiától, hogy mennyire lehet elmenni a magyar ügyek pertraktálásában. Azt hümmögte a tolmácsnő, lehet, hogy így is alakulhat, meg amúgy is. Nagyon keveset tudnak Bulgáriában arról, ami Magyarországon történik, de éppen a titokzatoskodás miatt nagy a kíváncsiság. Ki láthatja előre, mi történik, ha megjelenik Bulgária szocialista városában egy magyar, és elmondja, hogy országa második legnagyobb városában, Szegeden, tegnap kilépett az egyetemisták szervezete a Pártból és független szervezetet alakított.- Ezt mért mondja? - kaptam fel a fejem. - Illetve: mért mondanám én, vagy az a magyar, aki éppen most érkezett? Mért mondana ilyet?- Mert az igazat mondaná! Ja? Lehet, hogy maga csakugyan nem is tudja! Nem beszéltünk róla? Nem említettem ezt magának? Olyan izgalomba jöttem, hogy elakadt a lélegzetem, amíg a tolmácsnő beszámolóját hallgattam az október 17-i, szegedi eseményről. Még inkább el kellett ámulnom, hogy ma pedig, Szeged példáját követve, valamennyi egyetemi városban létrejött a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége. Mindenütt elkülönítették magukat a kommunista ifjúsági szervezettől. Az eredeti szegedi hírt a Szabad Európa Rádióban hallotta a tolmácsnő a lakásán, a többit a pincér mondta neki Plovdivban, az ebédrendelés, meg a számlafizetés közben. Engedélyt kértem, hogy kicsit és rövid időre lehúzhassam az ablakot. Otthon teljes valómban részt vettem az eseményekben. Olyanokban is, amelyekről nem tudtam azonnal, hogy jók-e, vagy rosszak? Ennek eldöntésében azonban soha nem voltam egyedül. S még valami rossznak ítélt jelenség után is éltető volt a reményteljes, újabb várakozás. Elő kíváncsiságban éltem, és együtt élveztem barátaimmal az alkotó türelmetlenség örömeit. 57
