Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 10.)
3 CSÁK GYULA Háttér (ONÉLETRA)ZI RÉSZLET 10.) 48. Elállt az eső és erősödő fénnyel jelezte magát a nap. Az autón kívüli világ változása mindannyiunk figyelmét magára vonta. Idő múltán érdeklődtem a tolmácsnőtől, hogy mégis: mikor jutunk olyan helyre, ahol Szabad Európa Rádiót hallgathatok? Azt felelte, nem tudja. Láthatóan kedve ellen való volt a téma.- Otthon soha nem hallgatok Szabad Európát - jelentettem ki. Az kapott enyhén pökhendi hangsúlyt ebben a nyilatkozatomban, hogy nem élek valamivel, amire nincs is szükségem. Azokban az időkben már olyan zsongás volt Pesten, hogy csakis a véletlenen múlhatott, ha elment a fülem mellett például Nagy Imre pártbeli visszavételének híre. Nem külföldről kellett volna megtudnom. Sok újság jelent meg az akkori Magyarországon. Napilapok, magazinok mellett megindult 1950-ben a Művelt Nép, amelybe én is írogattam, amiként az 1952- ben indított Új Hang elnevezésű, irodalmi folyóiratban is jelentek meg szépirodalmi próbálkozásaim. Szintén ötvenben, hetilapként alakult az Irodalmi Újság. A kezdeti, pártszolgálatos idők után, 1956-ra már a leghatározottabban sztálinizmus-ellenes és Nagy Imre politikája mellett elkötelezett orgánummá változott. Elsőrendű forrás lett a magyar politikai hangulat iránt érdeklődő bel- és külföldiek számára. Az lehetett akár a Szabad Európa Rádió számára is. Kevés könyvet olvastam pesti életem első szakaszában, de löketszerűen jártam azért könyvtárakba. És természetesen böngésztem újságokat is. Már a Néphadsereg szerkesztőségében, de a Szabad Földnél is jogosult voltam a Magyar Távirati Iroda naponta ömlesztett híranyagának, benne a piros csíkkal átlósan áthúzott, fokozottan bizalmas tájékoztatásának a megismerésére. Nem voltak ezek egetverő titkok, de a jó közepesen informáltak sorába kerültem általuk. Ismereteim gyarapításához járult, hogy rendszeresen részt vettem a Petőfi Kör ülésein. Ott voltam a történészvitán, a filozófusvitán és természetesen a sajtó vitán. A Nékoszról tartott emlékülésen fel is szólaltam, és mint egykori népi kollégista, helyeseltem, hogy e nagyszerű mozgalom újjáélesztésére törekszünk. Büszkévé tett a hír, amely szerint a Petőfi Kör húsz vezetőjéből, tizenhárom Nékosz-tag volt. Heti egy-két napot az ország valamelyik sarkában töltöttem a Szabad Föld riportereként. Ámde bármennyire a valóság testközelében éltem, csak a napok eseményeit láthattam s ez nem képesített nagyobb összefüggések megértésére. A vakhiten már túl voltam. A vakhit - bizonyos butaság. Nem baj, ha nincs. Valamikor azonban nemcsak vakon hittem a szocializmusban, hanem lelkesedtem érte. 44
