Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Papp Tibor: Műhely-forgácsok

zseni. Eddig nincs is nagy baj, a szöveg kibontásában azonban olyan fordulatok jönnek be, mint az például, hogy J. A, nagyon helyesen, elfordult az avantgárdt- tól, s az mutatja nagyságát, hogy a hagyományos formák felé fordult. Két művészi pályával állítja párhuzamba J. A-t, Van Gogh-éval és Bartók életművével. Van Gogh és Bartók is - főleg a magyar világban - közhelyekké váltak. Bartóknál a folklór beemelése a modern zenébe sokféleképpen értelmezhető. A konzervatívok próbálják úgy megszelídíteni őt a beemelt folklórral, hogy már-már nem is modern. József Attila is közhely lett a magyar világban. A nem modern magyar költőknek védőszentje, védőbástyája, és mindenben példaképe lett. Mindenre alkalmas gyógyír lett belőle. A legfőbb baj Kardos Gáborral, hogy nem költő, hogy nincs költői érzékenysége. Tudja a dolgokat, de ez kevés. Fordítani csak költőnek szabad, annak is csak akkor, amikor irigyli, hogy egy másik nyelven mi van... irigyli X versét, s ezt hűen vagy hűtlenül belopja, átírja, bekebelezi saját nyelvébe, azaz saját kultúrájába. S amit megfogalmaz, annak abban az adott időszakban, per- tinensnek, jónak kell lennie. Nos, ez az, ami nem megy egyik napról a másikra, ez az, amit nem lehet ésszel összehozni. A költőnek élni és izzadnia kell együtt az anyaggal. S minden idegszálával arra összpontosítani, hogyan tud egy nagyon jó verset csinálni a lopott anyagból. Határozott véleményem ma már, hogy a fordítás-átültetés csak akkor ér valamit, ha az eredmény a befogadó nyelvben aktuálisan pertinens. Azaz az akkor éppen modern vers minden ismérvét kielégíti. A formai hasonlóság a magyar fordító-elmélet tévedése, meg kell hagyni, hogy a nyu- gatosok jóval Jakobson előtt formálták meg elképzelésüket. Ha a befogadó nyelvben nagyon jó a vers, akkor a formai vagy tartalmi hűség kérdése sem végzetes. Szerintem még egy elferdített, de nagyon jó verssel is sokkal többet kap az eredeti szerző, mint egy könyvre való tökéletlen fordítással. Minden magyar antológia, franciául, ebbe bukott bele. A Gara-féle is. A versek nem ütik meg a korabeli francia mércét. Korabelin a fordítás idejét értem.

1994. december 2., péntek (Párizs)

Tegnap, december 1-jén este „Les Mórt Subite de la Création" rendezéssel irodalmi est volt a „Le Monde de l’Art” kiállítócsarnokában 18, rue Paradis, Párizs,

10. kér. Az est Fellini emlékének volt szentelve, „E la nave va” címmel. A Le Monde de VArt egy kulturális intézmény, mely, érzésem szerint, az állam jóvoltából, az államot kiszolgálva él - valószínű arról van szó, hogy egy államilag támogatott külföldi festőt, akit politikai okokból a francia állam nem akar nyilvánosan vendégként vállalni, a Le Monde de VArt magángalériaként kiállítja, de az államtól kap rá pénzt (főleg a drágán elkészített katalógusokból következtetek erre). Szó ami szó, amikor először, november 29-én, hétfőn elmentem megszemlélni a helyet, s a technikai feltételeket előkészíteni, hihetetlen meglepetés volt a hely. A környék enyhén lerobbant kereskedőnegyed a Saint Denis utca felső végénél. Nagy, boltíves, kovácsoltvas kapu a bejárat, mely egy Párizsra oly jellemző vajköves (pierre de taille) épületbe nyílik. A boltíves kapubejáró széles, kétoldalt járdával, középen macskaköves úttal. A falon mindkét oldalon színes, századeleji mozaikok és csempéből kirakott óriási képek a század elejére jellemző színekkel és motívumokkal. A boltíves alagút végén kis fedett belső udvar, szintén színes csempekompozíciókkal díszítve. Az udvar végén lépcső vezet az első emelet magasságában található kiállí38