Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Papp Tibor: Műhely-forgácsok
hogy előfizetőket gyűjt. Meg kellene, hogy értse: a Magyar Műhelynek nincsen pénze. Személy szerint Nagy Palinak sincsen és nekem sincsen. Tulajdonképpen azzal, hogy kiszedtük, betördeltük a könyvet, már a kiadási költségeknek több mint a felével hozzájárultunk a könyv megjelenéséhez.- Nekünk nincsen pénzünk, mi nem azért adunk ki könyvet, hogy pénzt csináljunk belőle, hanem szegényen és szerényen az irodalom iránti szeretetből.- Ha nem fizettek, akkor nem adom oda a könyvemet.- Miből fizessünk? Könyvet alig-alig lehet eladni. Nyugaton a magyar könyvkiadás végzetesen veszteséges. A menekült magyarok forradalmi lelkesedése lelohadt, de a felbuzdulás egyébként se terjedt ki az új kulturális értékek felkarolásáig.- Ha Tóth Árpád vagy Babits Mihály könyvét adta ki egy kiadó, mindig honoráriumot kapott a szerző. Ma is, Pilinszky, Nemes Nagy szép összeget kapnak egy- egy kötetük megjelenésekor.- Pista, értsd meg, mi nem vagyunk rendes kiadó. Mi menekültek vagyunk. Mi nem ebből, hanem ezért élünk.- Én rendes magyar költő vagyok, nekem honorárium jár a műveimért. Ha nem fizettek, nem engedem meg, hogy kiadjátok a könyvemet.- Pista, értsd meg, hogy nem tudunk fizetni.- Akkor nem adom.-Jól gondold meg!- Meggondoltam. Ezek után, legnagyobb sajnálatunkra, a kiszedett, betördelt anyagból nem lett könyv. 04 SZÁRNYAS KERÉK ( ELŐADÁSTERV) Egészségesen terebélyesedő pályaudvar volt a magyar költészet az elmúlt évtizedekben. Nagyobbodott, gazdagodott, erősödött s a világra nyitásban is előnyére változott. A régi sínpárok egy része kicserélődött, sőt, újak épültek, egyik a másik után (nem ment simán, de visszatekintve optimista ártalomnak tűnik a pályamunkát kísérő krampácsolás). A központi hatalom gyengülő ereje nem rendelkezik többé a szerelvényeket áteresztő szemaforok felett, s az irodalmi vonatok kinézete is jócskán megújult. Az adott helyzet leltárát azzal kezdhetjük, hogy a politika szorításából szabaduló régi vágányok fontossága, azaz bizonyos klasszikusnak mondható költői formák szerepe a nyolcvanas évek második felében gyengülni kezdett, aminek az lett az eredménye, hogy a klasszikus vonulat értékrendje a kilencvenes évek elejére (a politikai változások által felgyorsítva) átrendeződött. Figyelemre méltó, és a változó helyzetre jellemző, hogy az intellektuális és/vagy a?itipoétikus irányzat - amely magyar gyökerekből táplálkozva a Nyugat-Európában honos, klasszikus eredetet hangsúlyozó lineáris irodalmi szövegek rokonának tekinthető - nemcsak ellenállt a fogyatkozásnak, de olyannyira megerősödött, hogy a közízlés értékskáláján 34
