Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Papp Tibor: Műhely-forgácsok
ván, most szavadon fogunk, a Tournon utcán szemétládából kiszedett újságokból a járda mellett tüzet gyújtottak. Készéi Pista mind a két alkarját a tűz fölé tartotta, s sziszegve viselte a lángok harapását. Ez bizony több volt, mint játék! Orvoshoz kellett vinni, aki Pista két alkarját szép fehér gézzel bekötözte. Mint valami győzelmi trófeát, úgy hordta karján a kötést, ami a vásárcsarnoki megélhetési látogatásoknak köszönhetően egyre több színes folttal ékeskedett. A hatvanas évek második felében Készéi Pista szegény volt, mint a templom egere. Arról szó sem lehetett, hogy saját kötetet adjon ki. A nyugaton létező magyar könyvkiadók csak akkor adtak ki egy-egy könyvet, különösen verseskötetet, ha a szerző, vagy valamilyen szervezet anyagilag fedezte a költségeket, ugyanis nyugaton abban az időben magyar könyvet eladni alig-alig lehetett. Miután Nagy Palival ketten a hatvanas évek második felében megindítottuk Párizsban az ARTIS Nyomdát, több könyvet adtunk ki úgy, hogy a szedés-tördelést - akkor még a nyomdákban az ólom volt az úr - mi magunk végezvén, ezért a folyamatért nem kértünk pénzt, azaz ingyen dolgoztunk (messziről nézve: szerelemből, az irodalom iránti szerelemből). A papír és a nyomás költségeit nem tudtuk magunkra vállalni, azt vártuk el a szerzőtől, hogy hozzánk hasonlóan ő is vegyen részt saját könyve előállításának finanszírozásában. így jelent meg Parancs János Félálom című kötete (ő előfizetőket gyűjtött), Kemenes-Géfin László, Kará- tson Endre és Bakucz József első könyve. Ezekhez hozzáadhatok Nagy Pálnak és Papp Tibornak a könyvei, valamint Weöres Sándor nagy vihart kavart Tűzkútja. Hangsúlyozom, a szerző anyagi részvételéből természetesen nem következett az, hogy könyve a szerző kiadása. A Magyar Műhely csak a Nagy Pál-Papp Tibor szerkesztőpár értékrendjében előkelő helyet kapó kéziratokra fordított figyelmet, azaz adta ki őket, ha az anyagiak megengedték. Készéi Istvánból párizsi lakos lett, oszlopos tagja a latin negyed magyar művészfaunájának. Ahogy telt az idő, őt is egyre jobban foglalkoztatta egy önálló verseskötet kiadása. Bár a költészetről vallott nézeteink elég messze estek egymástól, ugyanis Pista konzervatív volt, mi nem, de elfogadtuk, hogy értékes mű születhet konzervatív környezetben is, mely megérdemli átmentését az utókorra. Baráti gesztusként felajánlottuk Készéi Pistának, hogy kiadjuk első verseskönyvét úgy, hogy mi ingyen kiszedünk, betördelünk verseiből 128 oldalnyi anyagot, azután pedig segítünk neki előfizetőket szerezni, annyit, hogy a papír és a nyomás kiteljen a beszedett előfizetésekből, esetleg szamaritánusként saját zsebünkből is hozzájárulunk némi pénzzel könyvének kiadásához. Pista nagyon örült a lehetőségnek, minden erejét bedobta az előkészületek munkálataiba: kiválogatta a verseket, javítgatott rajtuk. Meghányta-vetette magában, majd velünk és egyéb barátaival az egybegyűjtött anyagot, és egy idő után leadta a kéziratot. Nagy Palival nekiálltunk, kiszedtük és betördeltük a verseket. Aztán a kefelevonatokat odaadtuk Pistának javítás és ellenőrzés végett. Amikor a javított levonatokat visszaadta, azt kérdezte, hogy mint kiadó mennyit fizetünk neki, a szerzőnek?- Mert ugye Tibor, a szerzőnek a kiadó honoráriumot fizet. Nagyon váratlan volt ez a fordulat. Hogy-hogy honoráriumot? A kezdet kezdetén megegyeztünk, hogy neki is hozzá kell járulnia könyve kiadásához azzal, 33
