Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 5. szám - Papp Tibor: Műhely-forgácsok

a

PAPP TIBOR

Műhely-forgácsok 01

FÉREG A GYÜMÖLCSBEN

5, nie Marie-Davy volt a Magyar Műhely első postai címe Párizs 14. kerületében. Az alapítás idején szolidan karbantartott, a két háború között épült úri bérház cselédlépcsőn elérhető 7. emeletének egy-egy cselédszobájában laktunk: Papp Tibor, Parancs János, Pátkai Ervin sorrendben. A történelmi Párizs déli fertályán a Porte de Clignancourt-Porte d’Orléans metróvonal alsó végén, az utolsó előtti állomás, az Alésia szomszédságában.

Párizs XIV. kerületében a tehetős polgárok lakta környék déli határát a Cité Universitaire parkosított, kellemesen jövőbe mutató, változatos építészeti megoldásokat kínáló, fákkal sűrűn megtűzdelt, nemzeti karaktereket idéző épületegyüttes határozza meg. Parancs Jánossal az Egyetemváros boulevard Jourdan felőli oldalán leledző Francia vidékek házában ismerkedtem meg, 1958 nyarán. Belgiumi egyetemistaként nyáron néhány hétre kibérelhettem valamelyik „nemzeti” házban (az elosztás központilag történt) a párizsi szállodai árakhoz viszonyítva kimondottan olcsón egy szobát. A Francia vidékek háza, ahová besoroltak, egyszerű, de modern, nemrégen felhúzott épület volt. Az első emeleten életem első párizsi szobájába benyitva, mintha áramütés ért volna, az első dolog, amit felfogtam, hogy az ajtóval szemközti falra felerősített könyvespolcon magyar könyvek sorakoznak. Közelebbről megnézve: jobbnál jobbak. A csodálatos meglepetés meleg hullámai még verdesték az eszem partjait, amikor halk kopogtatás törte meg a csendet, amit óvatos, kisértethangon feltett kérdés követett: Babó, itt vagy? A magyar szó nem hallucinálás volt, hanem valóság, újabb meglepetés. Amikor kinyitottam az ajtót, egy kb. velem egyidős farmernadrágos fiatalember állt velem szemben. Bemutatkoztunk:- Papp Tibor.- Parancs János.

A nekem kiutalt szoba - amit az év többi részében ottlakónak nyárra szabadon kellett hagyni - Babócsay Lajos (becézve: Babó) festőnövendéké volt. Paranccsal már ismertük egymás nevét a Nyugaton megjelenő magyar kiadványokban {Bécsi Magyar Fiír adó, Nemzetőr, Látóhatár, Ahogy Lehet, Irodalmi Újság) megjelent versek révén. Ezek után Parancs János hozott össze korosztályunk Párizsban élő magyar íróival, költőivel, képzőművészeivel (Nagy Pállal, Elarczy Jóskával, Pátkai Ervinnel, Sipos Gyulával, Nyéki Lajossal, Karátson Endrével, Szakái Imrével, Márton Lászlóval, Liptay [becenevén Kis] Matyival, az építészhallgató Szabó Csabával, Fehér Lászlóval, a festő Kabók Matyival, a színész Szabó Lászlóval stb.) akik többnyire a Latin-negyed kellős közepén, a Seine utcai Celtique kávéházban tanyáztak. Első 1958-as párizsi utamat követően, amikor is Nagy Pállal és Parancs Jánossal igen jól összebarátkoztunk, 1961 őszéig, végleges Párizsba költözködésemig ez a helyzetkép nem változott. Közben a hollandiai Mikes Kelemen Kör évente megren28