Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet

vas Szótár egy Czakó regény. („... oly sok éve írom őt...”) Hasonlóképpen ahhoz, ahogy három évtizede Esterházy Péter lemásolva kézzel Ottlik Iskoláját, egy grafikai képet, egy szövevényes tollrajzot alkotott egy regényből. Az a gesztus talán frappíro- zóbb, de ez mélyebb és írója felől nézve egzisztenciálisabb. A szótár előszavában van­nak megszívelendő mondatok. „Hamvas Béla bácsi nem alkotott rendszert, tehát olyas­féle mű nem készíthető az ő munkásságával kapcsolatban, mely valamely ravasz trükkel megszerkesztené az ő rendszerét. .e szótár csupán olvasói heverészés az ő gondolatai között...” „.. .Bizonyára nem mindig végeztem munkámat kellő alázat­tal: eléggé kiüresített én-nel, mert az én bizony kemény cenzor, ízlése van, világné­zete, ami a gusztusa szerintieket protezsálja, a nem tetszőket kirostálja.” Három megjegyzés kínálkozik ide. Az első az, hogy ez a feldolgozás bevallottan átdolgozás - egy bizonyos „én” szemléli élvezkedő félmosollyal, ám elszántan szúrós szemmel az „ő”-t. Ez az én nem közöl magáról semmit, de azt sejtetni engedi, hogy ő akkor lesz valóságos, ha ezt az őt magáévá teszi - a szónak eredeti értelmében. A második meg­jegyzés már a Hamvas-mű természetére vonatkozik: a hamvasi teória és gyakorlat egy­ségére, amelynek megvilágítására mintha valóban az életmű-szószedet volna a leg- adekvátabb. Arra gondoljunk, amit Hamvas mond Brueghelről mint regényelméleti (!) kiindulópontról és tegyük emellé a Karnevált. Épp azt tartja a modem regény, azaz a regény alapismérvének, hogy valami szabatos, tehát mesterkélt szerkezet, történet­struktúra helyett a szétesett világ karneváli kavargását kell bemutatnia. A sok kis do­log egyenrangúságát, azaz a hierarchia megszűntét. Ez pedig a szótár. És ugyanek­kor - idézve a szótárírót - „Ha valamit megmutat ez a szótár, akkor az a lét egybeszövöttsége, ennek az egységnek a rendje és derűje.” És idevág a harmadik ész­revétel: Czakó olvasata maga a hedonista olvasat. És erre éppen az ilyen - állandó va­riációkat fogalmazó - életmű ugyancsak alkalmas. Ha szabad személyes példámmal idehozakodnom: egyszer magam is kéjelgő hónapokat töltöttem azzal, hogy kigyűjtö­gettem Hamvas gasztronómiai utalásait. Egy virtuális Hamvas-szakácskönyv létreho­zása érdekében. Nos hát kié is ez az elkészült traktátus? És mi a műfaja? Szótár-e - an­nak ellenére, hogy nincsenek az ételek abc-rendbe rakva? Ehhez a kérdéshez, amely minden emlegetett, de főleg emlegetendő mű kapcsán előkerül, még egy idézet Cza- kótól: „Nem vettem figyelembe zzAnthologia humana c. kötetet, valamint a Száz köny­vet, ami önmagában is e munka társkönyve - vagy fordítva.” Tehát ezek is szótárak? Egy könyvkatalógus és egy breviárium? És hát miért ne lehetnének azok? És így - persze - regények. És A bor filozófiája} Ha úgy lenne összeállítva, hogy valami aba- sári rizlinggel kezdődne és valami zsurki hárslevelűvel fejeződne be? (Bár e nemes köz­ség inkább a vodkával ízesített kommunista bűnözésről híresült el.) Egy tüzetes vizsgálódás kideríthetné, hogy Czakó Hamvas-címszavaiban meny­nyi az idézet és mennyi a ráfogás. Ehelyett citáljuk Hoppv Lőrincet. mint lexikai alapegységet. O a Karnevál egyik emlékezetes alakja, akinek rögeszméje az, hogy öndefiníciójához őrült szavak tömegét találja ki. A szavak zuhataga mint egy em­ber teljes valósága. Egy igazi Hamvas-szótár szerkesztőbizottsága vajon mihez kezd szófejtésben és szószármaztatásban az efféle szavakkal: hudrabancs, csernec, szamotor, béc, oszkó, geregye, iglinc, mámoc, nyürge, fikány, baralintos, busada­lom, görbő, belezna, bolygatag, rekkenet stb. Es a regény? Vajon milyen poétikai és szellemi összefüggések vannak Czakó szépírói és Hamvas-szótározó gyakorlata között? A Regényről pl. „ma mindany­185

Next

/
Thumbnails
Contents