Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet

problémáit akarják valami fedőszöveggel álcázni. Mindjárt az első szóba hozható szöveg - kissé frivol modorban - ez utóbbit illusztrálja. Van egy fontosnak ítélt élménytömbje a szerzőnek (a szokásos: családi háttér, gyermek- és ifjúkor), ezekhez vegyük még a pesti élet (Újlipótváros) mindennapjait, kulisszáit, családi dokumentumokat stb. Andai György Kifújt... avagy Polgár antiszótára című és alcímű munkája ez (2001), amely különösebb visszhangot nem keltett az irodalmi életben. A címszavak teljesen esetlegesnek látsznak - Hatvankilenc. Korcsolya. Öltözködés. Villamos. Hangzavar stb. -, emléktömbök hívószavai. A szerző nem is nagyon leplezi, hogy könyve valami (azaz a regény) helyett jött létre: „Tematizált, rendszerezett, sorolt anno, nagyobb, sőt nagylélegzetű műre készülve, családregényre, kétkötetesre legalább...”

Sokkal figyelemre méltóbb az a „női könyv”, ami a kisebbségi lét, ezen belül a „bal- kániság” lenyomata. Izgalmas anyagában és érdekes ars poétikáját tekintve is. Bence Erika Csalddszótár-A (A - Sz, abortál - szülés) egy lépésnyire Szerbiától, Aradon jelent meg 2007-ben. „Olyan könyvet szerettem volna írni, amelyben ke- resztül-kasul olvashatóvá válik a történetem. Olyan szöveget létrehozni, amelyet - megbontva a könyvolvasás folyamatosságáról és egyirányúságáról alkotott elképzeléseket - csak irányváltásokkal, szükségszerű előre- és visszalapozásokkal, az összefüggések megtalálásával, a hiátusok kitöltésével lehet értelmezni. A regény ehhez alkalmas műfaj. Minden és semmi. Előttünk formálódik bármiből és lesz bármivé. Nincs szöveg, amely ne lehetne legalább virtuálisan regénnyé, mely maga a formátlanság. Nincs kezdőpontja és nincs meghatározható végpontja. Csak töredékek lézetnek s folyamatosan alakuló eseménygócok, amelyek egymást feltételezve, megfellebbezve és kiegészítve együtthatóan hozzák létre a - ha nagyon akarjuk - regénynek is nevezhető szövevényt. Az ilyen történetregény pókhálóhoz mérhető szövegháló...” És még egy-két sor, ami „írás” közben íródik: „Tudtam, hogy ez nem prózai fikció. Kevesebb és több annál. Távol a világszerűségtől, közel a szövegtapasztalathoz. Ugyanakkor minden, minden valóságalapú, amilyen csak egy szótár, egy (világ)lexikon lehet; minden elvont, mint az asszociatív gondolatlánc. Szótáríróvá léptem elő.”

íme minden együtt áll - minden, amit egy szótárregény-szerző beismerhet, és ami feltétlenül érvényes arra is, aki szótárszerzőként akarata ellenére valamiféle regényt írt. Le van írva a „keresztül-kasul” fordulat, mint olvasási stratégia, egymás mellé kerül a „történet” és a „szöveg”, hangsúlyozódik a befogadás felfokozott kreativitása stb. Azaz a szótár nyíltan a posztmodem regény szinonimájaként fogalmazódik meg. Annak ősformájaként és legtermészetesebb formai megvalósulásaként. Történet helyett az abc folytonossága - egy grammatikai képlet - ironikusan felülírja, ám meg nem semmisíti a történet „világszerűségét”. Apró formai elemek - mellékjelek, utalások, kurziválás - is a szótárformához közelítik ezt a drámai, hellyel-közzel nagyon erős stilisztikumú szöveget. Amely egy igazi családregény benyomását kelti legjobb lapjaival és egy olyan történelmi-geopolitikai léthelyzetben, amelyben a nép felszámolása a család szétrobbantásával és meggyalázásával párhuzamosan történik.

Egy erdélyi pályakezdő, Balás Éva Pepita zakuszka című, definitive „szótárregény”- ként kiadott könyve (Csíkszereda, 2009) mindazok számára érdekes olvasmány le181