Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Győri-Nagy Sándor: Kultúrjelentések nyelviesülése: a hang és az érzet, a gyök és a képzet

anatómiai „felszereltsége” is egyértelműen alátámasztja. Ha ui. a szájról általában elmondható, hogy különleges érzőidegek halmozódnak benne, akkor a gyermekszájról azt kell hangsúlyozni, hogy az érzékiségig érzékeny finomságú. Az anyával való táplálkozási kapcsolatát nem csak az azt kísérő cuppogó hangok nyomán nevezi szopásnak a magyar nyelv. Azért is, mert a szopó gyermek olyan sokrétű szépségélmény részese ezáltal, amelyet testi megnyilvánulásai nyomán célszerűbb gyönyörélménynek nevezni. Erre leginkább épp a csecsemőszáj érzéki finomsága képesíti, melyet a csicsogó csecs, szép szavunkkal a mellbimbó ajakingerlő alkata kifejezetten szopó mozgásra, minden szívó mozdulatsort táplálékadaggal jutalmazva gerjeszt is.

De bármennyire is ösztönmozgás a csecsemőszáj szopómozgása, ebben is nagy tere, sajátos egyéni változatai vannak a tanulásnak. Ismét az anyák a megmondhatói, hogy nem született még két egyformán szopó gyermek. Ráadásul jóllakottan is eljátszogatnak a szopással, mert a cicizés komplex szépségélmény és gyönyörforrás. S miközben a szoptatásnak ezt a semmilyen civilizációs tápszerrel nem pótolható, fólbecsülhetetlen lélektani jelentőségét hangsúlyozzuk, itt kell rámutatnunk arra, hogy az édes anyatejjel együtt ekkor táplálódik bele a gyermekbe saját száján keresztül is az édes anyanyelv. A szopómozdulatokban a hangformáló száj- és nyelvmozgások alapelemei adottak. A fönt emlegetett „cicizgetéssel” a csecsemő az artikulációs mozgások irányába fejleszti száj-, ajak- és nyelvmozgásait. Eközben a föntebbi értelemben akusztikusán és vizuálisan is megéli az anya anyanyelvi hangképzési vágányokra állító hatásait az illatokkal, védelemmel övező anyatest ölelésében.

A testhangszer

A csecsemő számára az anya már nem csak testének élő burka, mint volt a méhben. Tőle néha el is távolodik: abba a nagy, ismeretlen világba, melyről ő még semmit se tud. Édesanyja ébredéskor észlelt hiánya keresésre ösztönzi. Eleinte nehézkes szemmozgásaival pásztázza az azonosíthatatlan, még jelentésekkel sem bíró közvetlen tárgyi környezetet. Ha a keresés eredménytelen, akkor hanggal: sírással szólítja. Ez döntően ösztön, de hamar tanult, sőt gyakorolt elemekkel dúsul.

Ha a keresésre, hívásra nem az anya hangja felel, nem ő jelenik meg, a baba összerezzen. Ekkor a külső világ kerül „képbe”, amelynek személyei (apa, testvérek, rokonok) és tárgyai fokozatosanjelentőséget, jelentést nyernek. De az anyahiány és az anya távollétében megélt újdonság okozta sírás lélektanilag más gyökerű. Az anya jelenlétében megélt újdonság az anya elfogadó, szeretetteljes viselkedése nyomán érdeklődést, kíváncsiságot, bizalmat és szeretetet ébreszt benne is a külvilág személyei, tárgyai iránt. Ezzel csak jeleztük, milyen óriási az anya szerepe a gyermek környezeti megismerésének lélektani alapozásában. Am az anyahiány mint élmény a biztonsági ösztön lázadását, depressziót okozhat felnőtt korban is. A csecsemő keserves, mind hevesebb, akár légszomjig fokozódó sírással reagál.

Tudjuk: még a leggyöngédebb édesanyák is olykor „kegyetlenül” sírni hagyják a gyermeket, mondván: „Erősödjön a tüdeje!'” És valóban: a majdani artikulált hangadáshoz, hangsorok, szavak, mondatok rendezett, tagolt, eltérő erejű, tartamú han159