Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára

és egy kételyeket megfogalmazó állásfoglalást. Az akadémiai dicsérettel és Vörös­marty ítéletének főbb pontjaival Horvát István is egyetértett. A Tudományos Gyűjte­mény hasábjain közzétett ismertetőjében Kresznerics művét az ideálishoz mérte, ez alapján sorolta fel erényeit és egyes hiányosságait. Elfoguladanul állapította meg: „egy férfiútól, ha még olly derék, tudós és szorgalmatos is, mindent kívánni nem lehet. Illyen súlyos és terhes munkákon tsak a’ köz részvétel és egy tzélra tőre kedés diadalmaskodha- tik.”r Dicsérte a szótáríró történelmi érzékét, jónak tartotta, hogy számos régi kéz­iratot, nyelvemléket is feldolgozott, és eközben gyakran hivatkozott saját okle­vélgyűjteményének adataira. Külön kiemelte a nyomtatott források gazdagságát, de sajnálta, hogy nem készült pontos kimutatás róluk. A szóeredeztető és az alak­tani megjegyzéseket tárgyilagosan értékelte: ,JVImt Gyökémyomozó hol kisebb, hol na­gyobb előmenetellel fáradozott Kresznerics, ’s ha azonban eltévedett is itt vagy amott, az tsak a’ segéd eszközöknek nem létükből eredeti. [...] Hibásak néhol azok is, a’ miket Szer­zőnk a ’ Ragokról, az az : Ragasztékokról előád, bár különben könyve Bevezetésének e ’ ré­sze sok haszonvehetőt is foglal magában. Itt Révait sem utói nem érte, semfólűl nem h al­ladta. ”38 Példásnak tartotta viszont a szólások, közmondások, tájszók bőségét; és javasolta önálló kiadásukat. Erre sajnos nem ügyeltek az Akadémia nyelvészei és irodalmárai. így történhetett meg, hogy a Tudós Társaság Magyar Tájszótárában Kresznericsnek egyetlen népnyelvi adata sem szerepel. Tény viszont, hogy a ké­sőbbi szótárak megbecsült forrásként hivatkoztak rá. (Példaként említem a követ­kezőket: BUGÁT Pál: Természettudományi Szóhalmaz, Pest, 1843; NAGY Nép. Já­nos: Hierolexicon Polymathicum latim-hungaricum-, Szombathely, 1845.; CZUCZOR Gergely-FOGARASI János: A magyar nyelv szótára I-VL Pest, 1862-1874.) A vetélytársak közül tudomásom szerint egyedül Kassai József fogalmazott meg elmarasztaló véleményt Kresznerics művével kapcsolatban. A „Származtató, ’s gyö- kerészőMagyar - Diák Szó-könyv” szerzője, aki művének első kötetét 1833 -ban adta ki, a megkésettek fájdalmával bizonygatta: „Ezen szótár [azaz Kresznericsé, LP] sem származtatónak, sem ítéletesnek, a’ vagy gántsolódónak (criticum Lexiconnak) ingyen sem neveztethetik; mertt semmi szónak a’ gyök-erét nem mutogatja, nem fejtegeti: váljon tős gyök-eres magyar szó e, a’ vagy más nyelvből költsönzött, és tsavarított szó ef”39 Munká­jában ezt követően is többször említette a szombathelyi paptanár egy-egy botlását. A szellemi örökség után szólni kell a szótáríró tárgyi hagyatékáról. Kresznerics sági plébánosként 1817-ben írta meg testamentumát.40 Kéziratait és egyéb gyűjte­ményeit halála után Szilasy János gondozta.41 A könyvek, jegyzetek, pénzek több­sége gróf Teleki Józsefnek köszönhetően az Akadémia tulajdonába került. Az „elölülő” gesztusát a Magyar Tudós Társaság évkönyvében nyilvánosan is megkö­szönték: „néhai Kresznerics Ferencz tiszteleti tagnak 200 darab incunabuláit, 16 kötet kézirat, 1060 kötet könyv, földképek és régipénzgyüjteményét a’ társaságnak Teleki könyv­tára’ bővítéséül 4000 váltó forinton vette meg.”42 Stettner György 1834. május 1-jén készített elszámolást az általa felügyelt ki­adásról. Tudomásom szerint csupán a Jegyzék Kresznerics’ Szótáráról43 című autográf összesítésből ismerjük a megjelenés adatait. A kötetből 480 darab készült nyom­tató-, 10 db író-, 10 pedig velin papiroson. Ajándék, illetve ingyen példány össze­sen 42 kötet volt. A velinre nyomott kötetek 40, az írópapíron kiadottak 30, a nyomtatópapírra készült könyvek 20 forintba kerültek. Előfizetéssel és előjegyzéssel (aláírással) 386 szótár kelt el a jegyzék elkészítéséig. 137

Next

/
Thumbnails
Contents