Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára
Az ide zártt példányt, vagy is inkább egy nehány Mutatvány-iveket Stettner Úr a' Szótárom ki adója küldi T. Niczky N. Ispán Urnák, minthogy még Posonyban praenu- meráltt Stettner Ur Sógoránál. Tessék néki által adni az én tiszteletem mellett is, és azon izenetemmel, hogy Szótáromban ő is úgy lép föl mint Auctor, mert a’ Vasvármegyei li- mitátiót, mellyet ó' 1812-ben mint Fő-jegyző adott ki, én szélűbe citálom a ’ munkámban, és méltán, mert az illyen ár-szabásokban közönségesen ismértt és közkeletben lévő Magyar szavak fordulnak elő, ollyanok t.i, mellyeket a vevők is értenek, az el adok is értenek. A ’ Szótárom első Része, melly mintegy 5 0 árkust teszen, a ’ napokban hagyta el a’ Satut. Sőt a ’ 2dik részéből is mintegy 10 árkus ki van nyomtatva. Az Első Rész ha még Szombathelyre meg nem érkezett, az leszsz az oka, talán, hogy a' tudva lévő Kép még Bécsből le nem küldethetett Pestre, pedig Stettner Ur ezen képet akarja az első Rész' homloka elejbe függeszteni. Igen szeretném, ha valamelly bizonyos alkalmatosságot tudna szerezni Pestre, mellyen a' Szótárom. 3dik részének le tisztázott árkusait le küldhetném hogy a' nyomtatásra folyvást mehetne Ságh 1831. 7ber 17. Kr.FT Alig hagyta el a sajtót a szótár első kötete, Vörösmarty Mihály elismerően értékelte a Tudományos Gyűjteményben. Az „Elsőetymologicus szókönyv” írójaként jellemezte Kresznericset: „sok jó gyökeret ‘s eddig ösmeretlen szót éleszte fel részint hallás után a' köz nép nyelvéből, részint szorgalmas olvasás által a’ régiség' penészei közűi. [...] a’ ki ennyit ‘s késő napjáig illy fáradhatatlanúl tett, annak hazafiaitól csak köszönetét lehet várnia, és háborítatlan nyugodalmat, mellyre életkora, és érdemei méltók.”52 Végül azt is megjegyezte, hogy a szótár „teljesbítése az újabb kor munkája leend”. E mondatnak nyomatékot ad az, hogy Vörösmartyt a Magyar Tudós Társaság ekkor bízta meg a leendő akadémiai szótárak előkészítésével. Klasszikus költőnk, aki mint nyelvész és mint lexikográfus is maradandót alkotott, fontos kiindulópontnak tekintette Kresznerics fő művét. A Tudós Társaság választmányának tagjaként ezt írta: ,JKresznerics Szótára, melly már sajtó alatt vagyon, ‘s mellynek mutatványai nagy teljességet bizonyítanak, minden esetre figyelemre méltó ‘s a' magyar tudós társaság igen fog könnyíteni dolgán, ha ezen szótárt megvizsgálván a' haszonvehetés esetében alapúi fogadja. ”” Ezzel az értékeléssel szinte tételesen megegyezik az a minősítés, amelyet az akadémiai jutalom indoklásaként fogadott el egy hattagú bizottság. Ezt a dicsérő véleményt Bajza József fogalmazta meg; a dokumentumot rajta kívül Wesselényi, Vörösmarty, Szemere Pál, Guzmics Izidor és Schedel írta alá.34 Az elragadtatott dicséret, a további felhasználás igénye és a kiegészítés vágya fogalmazódott meg Fábián Gábornak Vörösmartyhoz intézett levelében: „Kresznerics Szótárai megérkeztek; első alkalommal Gyurinak megküldöm a' tőlem járandó előfizetéseket. A' munka felséges; most vele mulatom magamat; a' mi szók belőle kimaradtak, azokat rendre feljegyzem, ‘s annak idejében közlöm veletek.'™ Az idős, betegeskedő Kresznerics még megérhette, hogy szótárának első kötete napvilágot lásson. Ez idő tájt választották meg a Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagjává, de az induló Akadémia munkájában már nem vehetett részt. Halálhírét a Jelenkorban?6 tették közzé; a részletesebb nekrológok közül az első, Szi- lasy János írása a szótár posztumusz kiadásában olvasható (Kreszn. II. k. I-XTX. o.). A Kresznerics-féle szótár kortárs értékelői közül érdemes kiemelni egy elismerő 136
