Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára

nálhatóság érdekében részletesen kifejtette véleményét a magyar nyelv alaktani rendszeréről. Kritikusan szólt a korábban kiadott „Bötü-rendbe vett” szótárakról, mivel olvashatatlanoknak, kezelhetetleneknek tartotta őket. Saját rendezési elveiről öntudattal nyilatkozott. Úgy vélte, hogy a szótárírónak a nyelv géniuszát kell feltárnia; azaz ki kell nyomoznia a szó gyökerét, elemeznie kell a gyökér-szavak típusait. Munkáját ezért nevezte gyökérrendű, Gáldi László pedig „gyökerésző" szótárnak. Kresznerics tételesen szólt ,/!’ Szó-ragasztás’ Törvényei”-ről (Kreszn. I. k. XXII. o.). Eközben több alkalommal etimológiai, nyelvhelyességi, helyesírási kérdéseket érintett. Az újítások lehetőségéről is szólt: „egy szabad nemzetnek élő nyelvét nem lehet, de nem is illik, olly szoros korlátok közé rekeszteni, hogy, mintegy másod Prometheus, le bilincselve lévén, bővebb kifejtését, ’s virágzóbb állapotját ne is remélhesse. Kell illendő szabadságot engedni a’ nyelv’ járásának. Lehet okkal móddal újítani is.” {Kreszn. I. k. XXXVIII. o.). A mondattan, a szórend és az összehasonlító nyelvészet sem kerülte el a figyelmét. A „sokféle szó-nemző rag” áttekintése után büszkén mondta: „lehetetlen nem örvendenünk nyelvünk’ bőségének, és hajlékonyságának.” {Kreszn. I. k. XXII. o.) Ugyanakkor óvott a szóképzéssel összefüggő túlzásoktól: Gyarmathi Sámuel és Kalmár György némelyik kinyilatkoztatásával vitába is szállt {Kreszn. I. k. XLVII. o.). Bevezetőjének utolsó pontjaiban a szótár elrendezését tárgyalta. Közölte a „Bötü-rend"-e.t, amelynek érdekessége, hogy nála a ,yzs” az ,/’ után következik. Ezután értelmezte az eddig nem tárgyalt alaktani kifejezéseket is: Anya-szó; Törzsök-szó; élő gyökér, majd az Osz-nevek (szóösszetételek) típusait vizsgálta meg. Végül Herder nyomán a „Hang-igék” (hangutánzó, hangfestő szavak) kérdését érintette {Kreszn. I. k. XLIII-IV. o.), és néhány gyakorlati megjegyzéssel (a fontosabb kút-források megnevezésével); illetve a rag-táblákkal zárta a Bé-veze- tést. A Végezetben öntudattal jegyezte meg: „Hazánk’ Tudósai! utat tónem, kövessetek.” {Kreszn. I. k. L. o.)

A szótárban a gyökerek, a szótövek alapján csoportosította a kifejezéseket. A kiemelt gyökér után egy bokorba gyűjtötte a képzéssel és az összetétellel létrehozott szavakat. Ezeket deákozatlal egészítette ki, és gyakran itt közölte a tájnyelvi vagy a nyelvtörténeti alakváltozatokat, továbbá a kifejezéshez tartozó szólásokat, közmondásokat is. Ezt követően megjelölte az adatok lelőhelyét. A két kötetben nem a mechanikus betűrend érvényesül, és ezt a helytelen eredeztetések még tovább bonyolítják. Például az AL gyökérből származtatott alsó, alszik, altat, aluszékony {Kreszn. I. k. 6-7. o.) előbb szerepel, mint az alma, az alamisna és az almáriom {Kreszn. I. k. 7-8. o.). A Boldog Aszszony {Kreszn. I. k. 52. o.) pedig a Bőd gyökérből való származtatása miatt szintén később lelhető fel, mint a bongyor, a bor vagy a borona {Kreszn. I. k. 47—49. o.). Csak hozzávetőlegesen tudjuk megbecsülni, hogy hány szót dolgozott fel a szerző. Hiába közölte a rá jellemző alapossággal a gyökerek Summáját, mivel az említett szóbokrokban felsorolt adatok száma ennél jóval magasabb. Ugyanakkor az egyes kifejezések több szócikkben is szerepelhetnek. Az Eke-bontó Borbála például az eke és a Borbála címszónál is megtalálható {Kreszn. I. k. 49. o.; illetve 119. o.). A hosszabb frazémák (pl.: Égett tőke fekete, árva borjú nincs annya; Meg kívánja a’ verést, mint a’ Nyalkái Czigány’ teste a’ csigázást; stb.) akár ezeknél is többször ismétlődhetnek. A feldolgozott anyag mennyiségéről a szótár legalaposabb elemzője, Gáldi László ezt írta: „laponként átlagosan 120 adatot véve a szótárban több mint 80 000 szónak kell lennie, ami a korhoz képest igen nagy teljesítmény.”24

133