Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára

népdalok, illetve egyéb világi énekek és történelmi témájú versek szerepelnek (A ’ Mohátsi veszedelemrűl; Kortsma dali; Az Al-földi csikós; Montovai legény; A’parasztnak jól van dolga; Korcsmárosné).

Bécsből való hazaköltözésének idején került kapcsolatba Széchényi Ferenccel és gyermekeivel. A vizsgáira magántanulóként készülő Széchenyi Istvánt Kresznerics több alkalommal vizsgáztatta. Az 1808. november 8-án kiállított „cum calculo Emi- nentiae” minősítésű bizonyítványán Franríscus Horváth, Joannes Németh és Carolus Laky mellett Franciscus Kresznerics aláírása is olvasható. Ebből az időszakból a paptanártól két olyan levelet, illetve fogalmazványt ismerünk, amelyet Széchényi Ferencnek írt. Az elsőben egy 1807 nyarán hozzá küldött levélre válaszolt. Ebben a nevelés fontosságáról fejtette ki a véleményét; egyúttal dicsérte az arisztokrata példamutató előrelátását és bölcsességét: „Bárvalahára minden Magyar Atya által látná, hogy nagyobb kincset Gyermekeinek nem hagyhat, mint a’jó Nevelést. Éltessen sokáig az Eg, és adjon erőt, hogy ezen kétséges ki-menetelű időkben, mellyekben a 'jó vezérlésre leginkább szüksége vagyon Hazánknak, a ' közboldogságot hatalmas pártfogásoddal támogathasd, 's azon lélekkel, mellyet Országunk első', és leg-érdemesebb Tisztviselője Száluszti tűzzel mondott beszédjével gerjesztett. Fogd pártul a ’ Magyar Nyelvet is, el hitetvén mind bizonyos igazságot, hogy még a' nyelv él, él a'§ Nemzet is.'""

Ugyanebben az évben Széchényi Ferenc elküldte Szombathelyre a nemzet számára felajánlott könyvtárának katalógusát. Kresznerics ódái számyalású sorokban köszönte meg az ajándékot. A patetikus hangvételű levélben a magyarság jótevőjét úgy jellemezte, mint aki ezzel a tettével megtöri a pusztító idő hatalmát: „Vettem, Ke- gyelmességednekjóvoltából, a' Nemzeti Könyv-tárnak, öt darabokra telő', kettö's mutatóját, drága Levélével eggyütt. Veszem háladó szívvel, és különös köszönettel. Melly eredeti gondolat ez! minő különösség a ’ maga nemében! Hazánk' tudományos kincseit, több Magyar Századoknak elmebéli iparkodásait egybegyűjteni, Hazánknak ajándékozni, a tudós világgal közleni a' Mutatóban, és meg-menteni minden történhető veszélytűi! [...] Halhatalan Férjfiú! meg-győzted ezen szerencsés gondolattal győzhetetlen Mátyás Királyunkat, mert valóban sokkal szenvedhetőbb volna az őhires Könyv-tárának el-veszte, ha mutatóját bírnánk, és tudnák, mi volt ott, mi veszett-el. Győzedelmeskedtél TE a’ veszendőségen is”'9

Az Analecta jóvoltából tudjuk, hogy Krersznerics még ebben az évben személyesen is felkereste a Széchényi által felajánlott könyvtárat: „NB 1807dik esztendőben 7bér és 8ber havait mint oskolai ün-nepeket (ünnepeket) Pesten töltöttem el, bejártam az Ország' gyűlésébe, és a Nemzeti Könyvházba, ez volt leg nagyobb foglatosságom [így! LP]. szállásom volt Németh János Királyi ügyek' Igazgatójának házánál.” (Analecta VII. 96. o.) Többek között itt olvasott el egy 1518-ból származó Missalét, illetve egy Velencében nyomtatott kalendáriumot és breviáriumot (1540. Officina Li- teraria Petri Lichtenstein). A rá jellemző alapos címleírás után ezt jegyezte fel: „Ebben a' breviáriumban az különös, hogy az elő függesztett calendáriomban a' hónapoknak nevei magyarul vannak fel-téve, és ezen orthográphiával >Bodog azzon hawa. Beyth elew ho, Beyth massad ho, Zenth Gyewrgh hatva, Pynkesd hatva [...] Zenth András hatva, Karachon hatva<a' többi mind a' kalendáriomban, mind a' Breviáriomban deákul van.” (Analecta VII. 94—95. o.) A hónapneveket negyed századdal később szótárának első kötetében már az akkori helyesírási gyakorlat szerint közölte a forrás pontos megnevezésével (Kreszn. I. 247. o.).

131