Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Lőcsei Péter: Kresznerics Ferenc és "gyökerésző" szótára

Kresznerics alighanem a megjelenés halovány reményével rendszerezte gyökérrendű szótárának anyagát. Kéziratának elejére ezt írta: „Az örök ELONEKnevében el-kezdettem Ezen munkát 9dik 9berben 1808.”10 A tekintélyes mennyiségű adathalmaz feldolgozása lassan haladt. Több bejegyzése is utal a hátráltató akadályokra (betegségei, költözése stb.). A szótár anyagának csoportosításával párhuzamosan közmondásgyűjteményét is rendszerezte: az adatokat levelezőlap nagyságú cédulákra jegyezte fel. A kb. 1400 lapos gyűjteményt egy 60 oldalas jegyzékkel egészítette ki. Címlapján ez olvasható: „Magyar Köz-Mondások, Bötü-rendbe szedte Kresznerics Ferencz királyi oktató, 1808.”n A gyűjtő pontosságát, módszerességét néhány szemléletes példával jellemezhetjük. Anyagáról betűnként és tárgyszavanként is kimutatást vezetett. Ennek alapján állapította meg: „bötűallyai számoknak öszvesse'ge: 10.890.” Ez még akkor is tekintélyes mennyiség, ha figyelembe vesszük, hogy egy- egy adat a különböző címszóknál többször szerepelt, és a jelentéktelen alakváltozatok is külön sorszámot kaptak. A tárgyszavak mutatója alapján az eb 250, az Isten 62, az asszony 57, a király 25 közmondásban, szólásban fordul elő nála. Közmondásai, szóláshasonlatai között számos helyi adat, változat, és úgynevezett egyszeri eset található: „El mászott, mint a' Kajái ködmen. Annyi, minta’ Sági ostya. Sorba megy, mint a ’ Porpáczi bíróság. Reá-tartja magát, mint a ’ Dozmati petákos esküdtt. Ki-fogyott, mint a’ Jáki Pap az imádságbul. Tokorcsra mentt eczetet őrleni. Ízetlen, mint a’ Tsepregi ital.” A rendszerezett anyagban már csak elvétve találhatók értelmezések, magyarázatok. A cédulák adatai nem egyeznek meg teljesen a szótárban kö- zöltekkel. Előfordulnak olyan frazémák, amelyeket nem vett fel szótárába, de a nyomtatott kötetben is akadnak olyanok, amelyek itt még nem szerepelnek.

Kresznerics a szótár előkészítésének évei alatt többször betegeskedett. A tanári munkájából adódó súrlódások is megviselték. 1812-ben megvált a szombathelyi líceum katedrájától, és sági plébános, majd „kemenesali esperest” lett. Szótárának kéziratára, a harmadik kötet utolsó lapjára másfél évtized múlva írta le a hálaadó zárszót: „Isten kegyelmével elvégeztem, Apr. Máikén 1824.” De ez korántsem jelentette a rendszerezés végét. Kéziratában bőven akadnak későbbi bejegyzések is. Nyilván az adatok elemzése közben állította össze a „Magyar Helységek Nevei a' Régi kicsi- nyezőveT22 címet viselő szóeredeztető, névtani jegyzékét. Erről a 18 levél terjedelmű kéziratról csak feltételezéseink lehetnek, mivel a dokumentum elkallódott az Akadémia gyűjteményéből. Etimológiai adattárára, illetve ilyen irányú érdeklődésére szótárának bevezetőjében is utalt; lexikonában ugyanis a földrajzi nevek szógyökerét is igyekezett feltárni: „Ad. od. ed. öd. Ez egy régi, de már ki avult Kicsiny ezó' rag, egyedül némelly helységek’ nevein van még fönn, ott is jobbára a' magán hangzója' kihagyásával mint Káld, Sárd, Belvárd, Kisfalud, Tököld, Tömörd, Udvard ’s a’ t. Erről más alkalmatossággal bővebben, mert a’ fólvilágosítást, a’ régiség tekintetéből is, meg érdemli.” (Kreszn. I. k. II. o.). Szótárában a névtani címszókkal kapcsolatban a helyes következtetések mellett számos népetimológia és bizony jó néhány mára már elfogadhatatlan egyeztetés is napvilágot látott. A szótár előkészítésével is összefügghet, hogy életének alkonyán két rövid szófejtő cikkel jelentkezett a Tudományos Gyűjte- ménybtn.23

Kresznerics az anyaggyűjtés és a rendszerezés során ügyelt arra, hogy az egyes kifejezéseket minél pontosabban, hitelesebben adatolja. Ez azt jelenti, hogy igyekezett kideríteni a szavak gyökerét. Művének ötvenoldalas bevezetőjében a hasz132