Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Molnár Zsolt-Molnárné Czeglédi Cecília: A gyökrend oktatásáról
] MOLNÁR ZSOLT ÉS MOLNÁRNÉ CZEGLÉDI CECÍLIA A gyökrend oktatásáról A MCZ. ANYANYELVI OKTATÁSI-NEVELÉSI RENDSZER A múlt A magyar nyelvtanítás története Az anyanyelvtanítás a régmúltban az írás és olvasás tanítását jelentette: írni-olvasni tudó emberek átadták ebbéli tudásukat a következő nemzedéknek. Ismertették a nyelvi elemeket, gyakoroltatták a nyelv lejegyzésének eljárásait, szabályait rövidebb, hosszabb szövegek segítségével. Ismereteink szerint ennél több, mai értelemben vett nyelvtantanítás nem történt. A nyelvtanítás Szent István korától kezdve egészen a tizennyolcadik század közepéig a latin nyelv tanításából állt. Az ábécéskönyvek is a latin ábécét, latin szövegeket (leginkább vallásos tárgyúakat, leggyakrabban magának a Bibliának egyes részeit) tartalmazták. Ez a tanítás - mint mindenhol Európában - egyházi tanodákban folyt, egyházi keretek között. Ezekben egyházi szolgálatra képezték a diákokat.1 A lelkészek oktatása sokszor úgy történt, hogy a papok összegyűjtötték a tanulni vágyó fiúkat, átadták nekik mindazt, amit maguk is tudtak, latinul olvasni és énekelni, megismertették velük az alapvető egyházi latin szókincset, bevezették őket az egyházi szertartásokba, megtanították nekik a latin nyelvű liturgikus szövegeket és énekeket.2 Mindezek után a püspök pappá szentelhette őket. így folyt az oktatás nagy vonalakban Mátyás király koráig. A török megszállás idején a terjedő protestáns egyházi iskolákban szükségesnek tartották a latin mellett a görög és a héber tanulását is, de a gyerekeket igyekeztek minél hamarabb latin nyelven tanítani, a felsőbb osztályokban már a tanulók egymás közötti érintkezésének nyelve is a latin volt.1 A XVIII. századi Magyarországon a hagyományos latin oktatás mellett az úri körök egyre inkább kezdték követelni a magyar tanítást is - nem sok eredménnyel. A latin nyelvű ábécéskönyvek erős túlsúlya mellett megjelentek a magyar nyelvű, iskolai segédkönyvként is használható tudományos ismeretterjesztő művek. A városi kisiskolákban előfordult már anyanyelvű képzés is.4 Mária Terézia, majd II. József ideje alatt kezdett megjelenni - az erős néme- tesítési törekvések részeként - a német nyelv tanítása is a tanodákban. Az ábécéskönyv egyik oldala latin, a másik egy az egyben ugyanaz, csak német volt, így „tüköroldalakon” tanultak a tanulók. Egy-két korábbi kísérlettől eltekintve a XVIII. században, leginkább a végén, a XIX. század elején kezdett felbukkanni a magyar nyelv a tankönyvekben, az egyes 111
