Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Horváth Katalin: Czuczor és Fogarasi a szócsaládokról - a szavak egyenes ági és oldalági rokonsága
elemző gyakorlata által feltárt összefüggések, s néhány más szép példa igazolja (1. pl. Benkő dolgozatában [1963: 18-39] a világ ~ virág ősi összefüggésének bizonyítását): feltehetően szerepe lehetett a nyelvemlékes kort megelőző, a múlt „mélységes mély kútjá”-ba merülő korokban is. 3.3. A jelenség ugyanakkor nem specifikusan magyar: az indoeurópai nyelvekben ez a flektálás jelensége, (görög műszóval: apofónia, németül: Ablaut), s nemcsak az indoeurópai, főként a germán és a szláv nyelvekben tipikus, hanem a sémi nyelvekben is. Nézzük pl. a ném. binden, band, gebunden ’köt’, vagy az angol sing, sang, sung ’énekel’ alakhármasokat. Vagy a német ’köt’ ige szócsaládjánál maradva: r Band ’kötet’, s Band {.Bänder) ’szalag, pánt, heveder’ s Band {Bande) ’bilincs, béklyó, kötelék’, e Binde ’kötés, szalag’, r Bund ’szövetség’ .v Bund ’köteg, nyaláb, csomó’ stb. S lássunk egy jól ismert sémi példát is: pl. az arabban: kitab ’könyv, Korán’, katib ’írnok, író’, kataba ’írt’, kitaba ’írás’, katatib ’ókori arab iskola’, maktab ’iroda’, maktub ’levél, irat’, maktaba ’könyvtár’ stb. A magyarhoz hasonlóan ezekben a nyelvekben is megvannak a mássalhangzóvázak: a németben: b n d; az arabban: k t b; a magyarban, a fenti példában: kr ~ g r, melyeket különböző, egymással szabályos hangviszonyban álló magánhangzók töltenek ki. Mindhárom nyelv példái azt mutatják, hogy az egymással etimológiai kapcsolatban lévő, egy szócsaládot alkotó tő-variánsok rokon - egyazon fogalomkörbe tartozó - fogalmak egész sorát nevezik meg, kapcsolják szervesen össze. Czuczorék felismerésének jelentőségét mutatja, hogy ez a kettős összefüggés- rendszer jól elhelyezhető a nyelvnek (langue) Ferdinand de Saussure által elkülönített, egymást kölcsönösen meghatározó, és a nyelvrendszerek működésében alapvető szerepet betöltő, két síkján is. Az egyenes ági rokon szavak a lineáris vagy szintagmatikus síkon, amelyet a kifejezésekben ténylegesen megjelenő elemek egymásutánja, lineáris rendje hoz létre; az oldalági rokon elemek pedig a memo- riális vagy asszociatív (később inkább paradigmatikusnak nevezett) síkon, melyet a valamiben közös - ezért az emberi tudatban egymást asszociálni képes - elemek különböző csoportjai alkotnak (1. Saussure 1997: 142-151). Nyelvünkben a gyökrendnek, a szavak egyenes ági és oldalági rokonságának alapvető szerepe van a szókészlet összetartó erejének, kohéziójának, azaz szervességének a megteremtésében és fenntartásában. IRODALOM A Magyar Tudós Társaság évkönyvei. Harmadik kötet 1834-36. Budán: 1837. A Magyar Királyi Egyetem Betűivel. A ’ Nagy Magyar Szótár belső' elrendelésének, s ’miképeni dolgoztatásának terve. Utasításul a’ Magyar Tudós Társaság tagjainak. Buda: 1840. Balázs János 1987. Hermész nyomában. A magyar nyelvbölcselet alapkérdései. Budapest: Magvető' Könyvkiadó. V. 5. Szótárírásunk költői és filozófiai korszaka. 638-656. Békés Vera 1997. A hiányzó paradigma. II. Nevezetes mítoszok a magyar nyelvtudomány történetéből (Esettanulmányok). Debrecen: Latin betűk. 93-205. H. Bottyánfy Eva-Horváth Mária-Korompay Klára-D. Mátai Mária 1976. Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba. Budapest: Tankönyvkiadó. 80
