Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia
A fogalomfejlődés szerepe a sok-hierarchiaszintes nyelv kialakulásában A magyar nyelv belső szerkezetének fölismerésében segíthet a fogalomfejlődés folyamata, amelyet szintén több tudományágban dolgoztak már föl. A legtöbb fogalomfejlődési modell közös vonása az, hogy a fogalomfejlődés egy élő, visszacsatolásos folyamat. A fogalomfejlődési modelleknek fontos megállapítása és kiindulópontja az, hogy a természeti jelenségek közül a legközvetlenebbek és leggyakoribbak azok, amiken elindul a fölismerési, majd ezt követően a megnevezési folyamat (testrészek, tárgyak és cselekedetek, környezetei behatások és kölcsönhatások, eszközök, napszakok, stb.). Nevezhetjük ezeket fixpontoknak is, vagy gyakori mintázatoknak, de a gyakoriság és az ismédődés fontos szerepet játszik a fölismerési folyamatban. A fogalomfejlődési folyamatok egyik közös lényegi szakasza a következő. A kezdeti mintázatokról született egyszerűbb fogalmak használatuk során összehasonlításra, újra-fölhasználásra kerülnek. A hasonló jelenségek fölismerésekor életbe lép a visszacsatolás. A más, de hasonló helyzetekben fölmerülhet egy-egy már meglévő fogalom használata, később esetleg több kapcsolódó fogalomé. Ekkor az új helyzet végiggondolása következik, összehasonlításokkal. Ez az a visszacsatolási szakasz, amit úgy írhatunk le szemléletesen, hogy a meglévő fogalmakkal mintegy végigsöpörjük az addigiakat, amik a jelenséghez kapcsolódtak (helyzeteket is, fogalmakat is). Egy ilyen folyamatsor alakíthatta ki a hasonló jelenségek közös vonását rögzítő hangképleteket, majd ezekből a közös részt, a hangokat is. (De ugyanilyen folyamat működött a gyökelemek kapcsolatának kialakulásánál is.) 1. ábra. A fogalomfejlődési modellben, melynek lényeges vonása az, bogy az új helyzetekben - a fogalomfejlődés során - a már meglévő fogalmakkal mindig valamennyire végigsöpörjük az addigiakat: a régi képeket, a régi érzetek alapján megformált képleteket. Így újra és újra helyt kell állnia a már kialakult fogalmaknak az „újdonsági helyzetekben“. (Bérezi, 1993b). 45
