Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia

Simonyi Károly (1978) világhírű könyve, A fizika kultúrtörténete mellett egyik szép, irodalmi ihletésű (iskoladrámának is előadható) példa erre Lakatos Imrének a Bizonyítások és cáfolatok című műve. Ebben a szerző a matematikai fogalmak egy ismert körének, a testek geometriáját leíró Euler tételnek a fogalomfejlődésében mutat be szemléletes gondolkodási folyamat rekonstrukciót (Lakatos, 1998). A fogalomfejlődés modellje több tudomány- és technikatörténeti modell része, így jól használható alrendszert képez majd akkor is, ha a nyelvfejlődésben, és az emberi agy egyéb képességeinek nyelvvel párhuzamos fejlődésének leírásában alkalmazzuk.

A magyar nyelv fejlődéstörténetének kutatása során mindkét evolúciós vonalat fölhasználhatjuk. Eddig a magyar nyelv különleges szerkezeti adottságából csak azt a szintet használta ki a tudomány, ami a mondat és a szavak hierarchiaszintjére vonatkozik. De a magyar nyelv több hierarchiaszintes szerves rendszer. Szavaink a szavak alatti hierarchiaszinten található gyökrendszerrel szerves kapcsolatban állnak. A gyökszint is nélkülözhetetlen nyelvfejlődési információkat hordoz. Ennek a gyök hierarchiaszintnek a megkerülése lehetetlen akkor, amikor a nyelvfejlődés 4000 évnél korábbi szakaszát kívánjuk rekonstruálni. A Czuczor-Fo- garasi szótár még a gyököknek a még mélyebb hierarchiaszinttel, a hangokéval való szerves kapcsoltságára is rámutat, amikor a hangok érteménye azt sugallja, hogy egyes hangok gyök szereppel is bírnak a magyar nyelvben: pl. az e az evés szóalakjainál, vagy az i az ivás szóalakjainál. Az időkút szerepét betöltő magyar nyelv segítségével több tízezer éves nyelvfejlődési szakaszokat rekonstruálhatunk.

A magyar nyelv fejlődésének leírásához a mai nyelvhez vezető úrnak számos korábbi fázisát kell tudni értelmezni. A mai magyar nyelv négy hierarchiaszint szerves kapcsoltsága olyan értelmezést kíván meg az egyes fejlődési szakaszoktól is, amelyben a szerves továbbépülés mindvégig alapvető jelentőségű. A mélyebb szerkezeti szintek szerves kapcsolódásai közül a hangok körében észlelhető, a hangképzés fiziológiáját is fölhasználó szervességet mutatja be Győri-Nagy Sándor (1999). A nyelvi egyedfejlődést vizsgálva a hangképzés, a hangképzéssel együtt járó érzetrend, és az ebből kifejlődő hanghierarchia kapcsoltságát vizsgálja. Az ember a hangokat a testben zajló belső hallással is tudatosítja, a megismert hangokat hangképzési érzethálóba rendezi. A hangképzés tudatosulása gyermekkori folyamat, ami felnőttkorra elfelejtődik. Mégis, az egyedfejlődés során bejárt beszédfejlődési úrnak ez egy fontos szakasza, amely értelmezést ad a szerves épülés és a gyökrendszer kialakulásának élettani oldaláról. A Győri-Nagy Sándor által megfogalmazott hangtani szervességelv a későbbi gyök- és szókincsszervesség természetes alapját képezi.

„A nyelvészet mint szervességtudomány” a címe Győri-Nagy egyik írásának. E címben nemcsak a hangérzetek és a belső hangok felől építkező hangtani szervességelv, hanem a gyökök értelmezése felől közelítő élettani kapcsoltság (nyelv, nyelő, nyál, nyel) szervesség is megmutatkozik. A külső hanghatásoktól a hangképleteken át a gyökökig vivő nyelvfejlődési szakaszt a gondolattársítással és fogalomfejlődéssel értelmező modell írja le a hangutánzó szavak alapján. A következőkben ezt tárgyaljuk részletesebben.

44