Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám - Bérczi Szaniszló: Magyar Nyelvkémia
rában az alacsonyabb hierarchiaszinten megjelenők előzményei a magasabb hierarchiaszinten megjelenőknek. Kétféle evolúciós szakaszról fogunk beszélni. Az egyik a vizsgált jelenségterület hierarchiaszintjeinek a fölhasználásával magának a jelenségvilágnak az evolúcióját rekonstruálja - esetünkben a nyelvnek a fejlődéstörténetét jelenti. A másik a hierarchiaszintek fölismerésének a tudományágban lezajlott tudománytörténeti fejlődését jelenti. Ez utóbbi, a tudományág fejlődéstörténete, az összetett szerkezet „visszabontása” az elemibb szerkezeti szintek irányába: e tudományági fejlődés időtartama néhány száz év. Magának a jelenségvilágnak, adott esetben a nyelvfejlődésnek, a természeti-emberi-társadalmi rendszernek a kialakulási kora akár százezer éves nagyságrendű is lehet a négy hierarchiaszintes fejlődési folyamatot tekintve. Szerkezeti hierarchia és evolúció: a nyelv fejlődéstörténete a hierarchia- szintekhez köthető evolúciós szakaszokra bontható. Az evolúciós jelenségek jól tagolhatok az egymásra épülő szerveződési szintek föl- használásával. Ezt a természettudományos építkezési elvet a nyelvi belső hierarchiára is alkalmazhatjuk. A nyelv belső fejlődéstörténetét a mondattól a szavakon át a gyökökig, majd az önállósuló hangokig lehatoló mélyszerkezeti szintek alapján rekonstruálhatjuk. Mivel ezeket a belső szinteket eddig, szerves belső egységben és egymásra- épülésben a CzF.-szótár mutatta ki, ennek alapján végezhetjük majd el a nyelvfejlődés evolúciójának rekonstrukcióját. A valódi hierarchia feltétele a szerves kapcsoltság. A nyelvben élő szerves kapcsoltság az időkút. „A nyelvészet mint szervességtudo- mány” című írásával erre is utal Győri-Nagy egyik írásában (1999). A szerves kapcsoltságnak egy szelete már a hangképzés során is fölismerhető (Győri-Nagy, 1999). A szervesen összetartozó szintek szerkezeti hierarchiája fontos kiindulási alapja az evolúciós módszernek, hiszen a szerkezeti szintek fokozatosan fejlődtek ki. A nyelv azonban az emberi képességek felől is megkíván belső fejlesztési elveket és módszereket. A nyelv fogalmi belső fejlődése egy fogalomfejlődés modell föl- használását is megkívánja a nyelvfejlődés rekonstruálásánál. A hierarchiaszintek felépüléséhez e belső, fogalomfejlődési evolúciós modell segítségével lépésről lépésre tudunk fejlődési mozzanatokat rekonstruálni a magyar nyelvből. E fejlődési mozzanatok természetesen számos más, párhuzamosan zajló fejlődési szállal összekapcsolhatók. Például éppúgy tartalmaznak élettani kapcsoltságot, (pl. a nyel, nyál, nyelv, nyelő szóbokor, Czakó, Juhász, 2010) mint gondolatokat társító kapcsoltságot (Bérezi, Nyelvkémia, kézirat, 2009). Arra, hogy a hangutánzó szavakban rejlik egy továbblépési lehetőség, az elmúlt 150 évben már sokan rámutattak (csak néhány név a sorozatból: Ballagi Mór, Lugossy József, Imre Sándor, Marácz László, s a szerző is készített egy ilyen hangképlet fejlődési modellt). Tudományfejlődési modellek Mára már számos tudományágban fölismerték, hogy a tudományág tudománytörténeti fejlődését leíró folyamatban a fogalomfejlődési modellnek fontos szerepe van. 43
