Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Békés Vera: A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben

idomot megragadó nyelvtani kategóriák pedig, mint írta: „nem lehetnek mások, mint, ha szabad így mondanom, a szók természetrajzi különbségei”32). Ezzel szemben az etimológia csábít „azon ködös régiségekbe ... mellyből a’ nemzetek és nyelvek eléjöttek”, s ahova a nyelvtudomány nem ereszkedhet, „mert úgysem találhatná meg az utat, mellyen azok a’ paradicsomból vagy a’ bábeli torony építésétől szakadtak.”33

Hunfalvy tehát már a legelső felszólalásában támadta a Nagyszótár elveit. Azt fejtegette, hogy ,,A’ kőszirtek, mellyekben a’ nyelwizsgálás nálunk ütközik, leginkább a’ betűk jelentése ’s a’ szógyökök: mind a’ kettőnek magyarázásaiba és állításába legnagyobb önkény mutatkozott, mellyet az illető tények’ nem tudása szokott ébreszteni, ’s melly a’ helyességi érzetet (a nyelvészeti lelkiismeretet) elfojtja.”34

Meg kell jegyezni, hogy a nyelvtudósi lelkiismeret fogalmának is egészen eltérő értelmet ad a két paradigma: „Az igazi philosoph (elmélő és gyakorló philosoph) tudja tehetségeinek, ismereteinek ’s akaratjának határait; tudja tökélyeit és hijányait is, és valamint azokat mind magában, mind másokban böcsüli, úgy ezeket is mind magában mind másokban elisméri (nem: félreisméri); tudja az emberi jogok köz egyenlőségét, ’s valamint önnön jogait mind az országos’ mind a’ tudós köztársaságban oltalmazza, úgy önmagának elsőséget sem ott, sem itt nem követel ...”3S A tudósi lelkiismeret ellen ennélfogva az vét, mondják, aki ,,a’ nyelv körüli okos eljárást saját kutatásmódjának tulajdonítja, 6fél és bíró is saját ügyében.”36

A vita során a romantikus liberalizmus elkötelezettjei, mindamellett, hogy elismerték Hunfalvy tudományos vizsgálódásának fontos és hasznos voltát, törekvéseit két szempontból tartották alapvetően elhibázottnak. Egyfelől egyoldalúnak ítélték nyelvszemléletét, mivel a nyelveket - az anyanyelvet és az idegen nyelvet egyaránt - csak mint történeti objektumot vizsgálja, holott - Erdélyi János szavaival - „A nyelv több mint történet és több mint rokon, az valami önálló szellem is, mellynek aztán van története, rokonsága; következéskép történetét, rokonságát fejtegetni valaminek és magát nem, azaz előadni valamely tudományágnak idő és térbeli mozgalmait, a’ mint népek és korok szerint virágzott vagy terjedett, szállott vagy emelkedett, és kizárni vizsgálódásainkból a’ gondolkodást: ez egyoldalú, absztrakt eljárás, mely tévútra vezet ...”37

Czuczor is kifejti újra és újra, hogy „...a nyelvelemzésben és értelmezésben nem elég csupán az anyaggal és idommal foglalkozni; mert van a nyelvben felsőbb és eredetibb valami, mi az anyagnak életet és alakot ad, ’s ez maga az alapértelem, ennek teremtője pedig maga az emberi szellem ...”38

Mai ismereteink fényében jól látható, hogy valójában nem pusztán a betűk jelentése és a szógyökök tana azok a „kőszirtek”, melyekbe Hunfalvy tudományának „hajója” beleütközik. Már csak azért sem, mert más és más a vizsgálódásuk területe. Ezért mondja Fogarasi: „Akik csak a’ nyelvek’ történeti adatait vagyis anyagait gyűjtögetik, de azok belső szellemébe (a’ nyelvphilosophia segélyével) hatolni nem kívánnak, azokról nem állítom, hogy hibás úton járnak, hanem csak annyit mondok, hogy minden esetre kár oly tárgyról véleményt nyilvánítaniok, melylyel nem foglalkodnak.”39

Ballagi Mór is úgy látja, hogy Hunfalvy - bár nagyon helyes, hogy a nyelvhasonlítás történeti módszerét követi - ám mégis „... egyoldalúságba esik, midőn va- lamelly szó filiatióját a rokon nyelvekben elébb keresi, mintsem a magunk nyel14