Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Békés Vera: A Nagyszótár körüli kortárs vitákról tudományfilozófiai megközelítésben

hogy nyelve elkorcsosuljon és szétmálljon), az embereket megtanítani a nyelvvel úgy mint van és lehet bánni tudni, továbbá a nyelvet tudományosan, azaz valósága szerint felfogni és érteni.”26

Az így felfogott nyelvtudomány tárgyában és módszerében a „természetfilozófia béklyóitól megszabadított” természettudományokkal rokon lenne: „Általában jelenleg Európában a természettudományon kívül a nyelvtudomány virágzik leginkább; melly kettő hasonlít egymáshoz. Mert amaz a’ külső természet önkéntelen alkotásait, ez meg az emberi szellem úgyszólván önkéntelen alkotásait vizsgál- gatja.”27

Hunfalvynál ezek a tételek már Czuczor eljárását bíráló legelső felszólalásában összekapcsolódtak annak kimondásával, hogy ,,A’ természet és szellem’ alkotásait egyedül elemzés útján ismerhetjük meg, amikor az alkotásnak nemcsak tényezőit, hanem ezek elemeit is megtaláljuk és felfogjuk.”28 Czuczor azon nyomban vitába szállt ezzel a mechanisztikus nyelvszemlélettel, amely jelentés nélküli atomoknak tekinti az egyes hangokat, mik a szó anyagát adják: „Az atom hellén eredeti értelménél fogva olly valami képzelt parány, melly kisebb részecskékre nem osztható és érzék alá nem esik; de a hangokat el lehet kisebb részecskékre osztani, és lényegükhöz tartozik, hogy fülérzékünkre hassanak, tehát nem atomok.”29 Sokkal helyesebb „csírabetű”-ről beszélni - érvelt Czuczor -, s ezek jelentésének vizsgálata, „...az okság, okszerűség kutatása a hangfiziológia alapján” - a nyelvmetafizika feladata. A romantikus liberalizmus képviselői Czuczor és Fogarasi koncepciójában nem elsősorban magát a metafizikát, hanem mindenekelőtt azt a szemléletet üd- vözlik, hogy benne ,,...a’ magyar nyelv nem atomistikai parányokból van alkotva, mellyek mind puszta mozgalmatlan gyökök, értelmet nem adnak; sőt, (Czuczor) inkább ... folyó, mozgalmas elevenségnek látja nyelvünket minden kicsided részeiben.”30

A romantika az emberi megismerés folyamatát dialogikusan és mintegy a kísérletező tevékenység mintájára fogta fel. Ezzel szemben a pozitivizmus alapján Hunfalvy a megismerő tevékenység, a kutatás mintájának a tanulás (mégpedig az céltudatos iskolai tanulás) folyamatát tekinti31 A két paradigmát elválasztó legmélyebb szakadék abban az általános módszertani és episztemológiai döntésben nyilvánul meg, amit a tudománytörténet stadialitás elvének elfogadása vagy elutasítása közötti választásnak nevez. Márpedig a Czuczor és Fogarasi által képviselt gyökelméletet csakis akkor tudjuk egyáltalán értelmezni, ha elfogadjuk (legalább feltételesen) azokat a kimondatlan előfeltevéseket, amiket azonban mindenfajta pozitivista scientista felfogás eleve kizár. Azt nevezetesen, hogy egyfelől a történeti búvárlatok során a történelem előtti stádiumot sem tekintjük eleve hozzáférhe- tetlennek a megismerés számára. Másfelől pedig, hogy a megismerés útján megengedett a hipotézisek alkalmazása, és ezeket akkor vizsgáljuk fölül, ha újabb tények cáfolni látszanak elgondolásunkat. (Mindez egyúttal a „hipotheses non fingó” - elv elvetését jelenti.) A ,Magyar Nyelvészet” című folyóirat hasábjain megindult vitában jól látható, hogy a felek radikálisan különböző álláspontja eleve ilyenfajta paradigmatikus különbségekből fakadt.

A Hunfalvy-féle program egyik legfontosabb követelése, hogy a történeti nyelvhasonlítást határozottan válasszuk külön az etimológiától. Érvelése szerint ugyanis a hasonlító vizsgálatban az ’idomot’, tehát tényeket ragadunk meg (a nyelv13