Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3-4. szám - Czakó Gábor: Ragozó nyelv-e a magyar, vagy elvonó?

lyesebb szavával, az igeirányítók, vagy igemódosítók már elölről egybeíródnak a szavakkal. Kresznerics még külön írta őket. Szavakat mondok igék helyett, mert nálunk a névmások, tagadó-, mutató- és határozószók kivételével szinte minden szavunk ölthet igei alakot - olykor többszörösen is. így lesz például hab főnevünkből habog, habzik, habozik, habar, habarék, habarcs, habarcsol.

Talán az igemódosító a legjobb meghatározás az igekötőre, hiszen nem köti, hanem ellenkezőleg, módosítja az értelmét. Lásd: kiáll, eláll, összeáll, átáll stb. Az igemódosítók száma Kiefer Ferenc szerint 32, Jakab István 62-t gyűjtött, Komlósy András 90-et2.

Ha a toldalékok számát csak 200-nak veszünk, mert nem mindegyik kapcsolódik minden szóalakhoz, akkor a szorzás eredménye 4 400 000. Elméletileg, toldalékolással nagyjából ennyi saját, egyszerű szót gerjeszthetünk.

Ehhez jöhetnek az összetett szavaink, meg a rég meghonosodott és magyarként viselkedő jövevények -font, gáz, pénz, stb. - ismét toldalékolva, igeirányítózva, hogy immár meghonosodva a magyar nyelv „Geniussa” szerint teremjenek szavakat. És még nem beszéltünk a gyermekbeszéd, a szójátékok, a szóhasadás és -vegyülés, meg

többi szóképző módszerünk gyümölcseiről...

★

Nem a lehetséges szavak száma az érdekes: annyi keletkezik, amennyire éppen szükségünk van. Érdemesebb megjegyezni, hogy szóképzésünk rendjének megértése nyelvünk megismerésének kulcsa. Birtokában nyelvünk szerkezete megvilágosodik, kiderül, hogy mennyire nyitott, miáltal lehetőségei beláthatatlanok. H. Varga Márta írja: „Meghökkenve tapasztaljuk, hogy a magyar, mint idegen nyelv tanításában használatos nyelvkönyvek nagy részében a szóképzésről alig vagy csak az ötletszerű tárgyalásmód szintjén esik említés.1” Erről a többi nyelvtankönyv is hallgat.

Miért?

•k

Czuczorék idejében ősnyelvnek tekintették azt a nyelvet, amely szerves önépítő renddel bír. A maga erejéből képes bármely jelentés megformálására, ugyanis gyökei mintegy őssejtként viselkednek. Nos, Nyelvédesanyánk azon túl, hogy ilyen, ennek megfelelő észjárással4 is bír, amit a felségterületére bitangoló orv nem ért. Büntetése értelmének megzavarodása/ Szófejtései erőszakoltak, nyelvtana tudákos, szakkifejezései zagyvák lesznek.

Amikor Hunfalvyék a gyökrendet elvetették, a gyök - a nemzetközi nyelvészetben: radix - szót is száműzték a nyelvészetből.6 Élni akaró nyelvésznek a gyök szót szájára venni tilos. Tessék megszámolni, hány szótárunkban szerepel! Márpedig mi a túrót toldalékolunk, ha nincsen gyök? Honnan jönne például szavaink hangsúlya?

Büntetésül nem tudták többé meghatározni a szó alapját. Szótőnek nevezik, s többféleképpen értelmezik, szótőfajtákat koholnak, stb. Azt tanítják az iskolában, hogy a piroslónak a piros a töve, nem pedig a pír a gyöke, az alapja, miáltal a hatalmas pír, per, pör, par szócsaládot szétszerkesztik, súlyos sebet ejtve ezzel észjárásunk egységlogikáján, s butítva a tanulókat. Szerintük, amit görgetnek s görög, annak két- alakú a szótöve, holott egy a gyök, a gör, a változást a hangzótorlódás magyaros kezelése okozza.

A kiinduló tévedés nevetséges és egyben tragikus eredményt szült.

3