Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3-4. szám
CZAKÓ GÁBOR Ragozó nyelv-e a magyar, vagy elvonó? Az iskolában azt tanultuk, hogy a magyar az ún. agglutináló, magyarul ragozó, avagy toldalékoló nyelvek osztályába tartozik. * Czuczor Gergely kufsteini börtönébe magával vihette Kresznerics Ferenc Magyar Szótárát (1831-32). A sági plébános és akadémikus összegyűjtötte a ragasztékokat, az ő szavával a ragokat, a szavakat pedig gyökeik szerint csoportosította. A szavak magyarázata végett „deákozatot” is készített. Ezt írja a bevezetőben: „íme az egész Magyar nyelvnek tudománya ezen gyökér-, és rag-szóknak ismeretében fekszik, és azon igen rövid, és egyszerű Törvényekben, mellyeket a ‘Nyelv ’ Geniussa a ’ szó-ragasztásban követ, és mellyeket már a ’ véle való élés, és szokás meg állapított, föl szentöltt. ” Ez így igaz. Lényegében elég ismernünk a gyököket, a ragadmányokat, továbbá pl. a hangzóilleszkedés, a hangtorlódás elkerülésének szabályait stb., és máris miénk az eredeti magyar szókincs. Teleki József A magyar nyelvnek tökéletesítése c. tanulmányában már 1816-ban taglalta a gyökrend szerkezetét kifejtve, hogy a gyököktől törzsökök származnak, pl.: a lob-tói lobog, lobban, lóbál, lobos, négy törzs. Mindet tovább toldalékolhatjuk. így lesz a lobogból lobogás, lobogtat, lobogó, utóbbiból lobogózás, és így tovább. Szócsaládjaink egyenes ágon 3-5 lombszintű fára hasonlítanak, melyek sokszoros elágazásokat hajtanak. A tó-családnak legalább száz tagja van, a tapnak kb. kétszáz. A magyar nyelv szótárának elkészítést rendelő akadémiai határozat (1840. június 30.) megállapítja, hogy ,/l szók vagy gyökök, mint péld. rom, vagy származékok, mint romladék, vagy összetételek, mint vár-rom, le-ront. Gyökszónak hivatik az, mely nincsen szóképzó'által alkotva. ” Czuczor Gergely és Fogarasi János tárta föl A magyar nyelv szótárában (1862-74) a gyökerek finom hajszálrendszerét, egyenes- és oldalági rokonságait, a gyökelemeket, gyökhangokat. A lob leszármazottai a lobog, a lobogó, a lobogás, testvérei a leb - lebeg, lib - libeg. Közös gyökhangjuk az / általában a könnyű mozgások kifejezésében segít. Gyökelemük a le, li, lo, ezek pedig további hangértemé- nyekre támaszkodnak: a magas í az apróbbakban, a kissé mélyebb e a picit lassúbbakban, mély ó a még lomhákban, terjedtebbekben működik1. A szabályos hangváltozások más jellegű oldalhajtásokat is sarjasztanak: kör - gör - gur. * A Czuczor-Fogarasi százezernyi szavát 2200 gyökre vezeti vissza. Mellettük 185 toldalékot sorol föl, Kresznerics 190-ről tud, a legújabb Etimológiai szótár 275- ről. Az újabb időben az igekötők, Kresznericsnél igehatározók, Bálint Gábor he2
