Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Bokányi Péter: "Hódolat Berzsenyi szellemének"
Berzsenyi egykorvolt világa, s az ezt a világot széthullani látó 20. századi költő szelíd dühe, fájdalma keveredik a naplóban; meg azok a kétségek, bizonytalanságok, amik a mindenkori alkotó ember sajátjai - hívják őt Berzsenyi Dánielnek vagy Takáts Gyulának: „Olvadó és groteszk bizony a világ és az élet is! És miért is írjuk és küldjük szét a verseket? Vagy levezető, lelki séták a versek, és egyedül a hóba-sárba?...” - sóhajt a szerző egyhelyütt. Berzsenyi dialóguspartner és sorstárs: sorsában és művében, életében és utóéletében önnön dilemmáira ismer rá a 20. század alkotója. De a Berzsenyi-szobor és Berzsenyi kultusza „magánügy” is Takáts Gyula számára. Ismerői körében közismert a Berzsenyi-szobor története, illetve Takáts személyes kötődése a szoborhoz gyermekkorától haláláig - ahogy a naplóban többhe- lyütt, úgy különféle interjúkban is szívesen mesélt erről a költő. A napló ekként utal a történetre: „Apám egyik kedves volt tanítványa régi fényképeket hozott. Többek között szerepel a Berzsenyi-szobor felavatása a Berzsenyi Polgári Fiú Iskola előtt. A képen Gálos Ferenc igazgató mondja a beszédet, és ott van édesapám a cserkész diákjaival, akik hazulról gyűjtögetve hozták a rezet és a bronzot, tehát családból, hogy Berzsenyi Dániel szobrát itt most felavassák az iskolájuk előtt.” A cserkészcsapat a Berzsenyi Dániel Cserkészcsapat természetesen, akik közt volt olyan, aki otthonról a rézkilincset lopta el azért, hogy Berzsenyinek szobra állhasson Kaposváron. Aniklai emlékmúzeum létrejöttében, a költő földi maradványainak újratemetésében egyaránt része volt Takáts Gyulának: a költőelőd élete és sorsa végigkísérte Takáts Gyulát egész életén át. S nemcsak a magánembert, hanem a költőt is: a hosszú alkotói pálya valamennyi szakaszában keletkeztek Berzsenyit idéző versek, esszék, tanulmányok, amelyek segítenek árnyalni Takáts Berzsenyi-képét. A somogyi klasszikus című, korai verse például, amely Somogy világát Berzsenyi világává nemesítve annak idilli, már-már bukolikus hangulatát idézi fel. A somogyi klasszikus Hinnéd Horátius földje, oly idilli, méla kép. Halvány pasztell-ruhában lép eléd. A dombháton bicskás gazda szőlőt kötöget, s a naparany hogy beönti a bronz földeket, úgy véled, halk spondeust ringat feléd a szél. A völgyben pásztor tilinkóz és hófehér a nyáj. Az ökrök smaragd-fűbe lépnek, s hogy latin színt adjon az egésznek, Bacchus bordala csendül a présházak felül. Es szíved szavával Róma szól, mint ősi himnusz. 90
