Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Bokányi Péter: "Hódolat Berzsenyi szellemének"
BOKÁNYI PÉTER „...most is levelezünk Niklával" TAKÁTS-KOMMENTÁROK „A második világháború után költészetünknek csendes, de jelentőségében kétségtelenül annál páradanabb jelensége az új dunántúli költők csoportos megjelenése. Kisfaludy Sándor és Károly és Berzsenyi Dániel hagyományának hirtelen és mélyről megnyilatkozó megújulásáról van szó. Földünk mediterrán légköre és népünk déli temperamentuma fakad ki újra olyan tisztasággal és olyan erővel, hogy ehhez a költészethez képest mindaz, amit az ország más tája vagy a város teremt és teremteni tud, csak másodrendű lehet. (...) Ez a meditációs és monológ költészet, ez a Berzsenyi értelmében „méhes-költészet”, a tiszta atmoszférák e horatiusi és lucretiusi hangja ma kétségtelenül a költészet értékben legmagasabb rangja.” Hamvas Béla 1947 őszén, a Diáriumban közölte a fenti sorokat, továbbépítve a „pannon vidék” s ezen belül Berzsenyi kultuszát, akit mintegy a „dunántúliság” emblémájává emel az Ót géniuszban. A Diáriumban megjelent Hamvas-szövegben hivatkozott névsor, az „új költők” sora impozáns - Weöres Sándor, Tatay Sándor, Bárdosi Németh János stb. - s ebbe a sorba illeszkedik Takáts Gyula, akinek úgy költészete, mint személyes sorsa is ezer szállal kötődik Berzsenyi Dánielhez, a dunántúli örökséghez. ★ A 80-as évek elején keletkezett Takáts-napló, az Ot esztendőDrangalagbcm számos bejegyzésében tűnik fel a Berzsenyi név: hol a költőt, hol annak utóéletét, hol utódait, dédunokáit jelezve. „Meglátogattam az év első napján Berzsenyit - írja egyhelyütt Ta- káts. Ott áll a volt Berzsenyi Dániel Polgári Fiú Iskola kapuja előtt. Apám hordatta össze a rezet a diákjaival, elcsórt kilincsekből, gyertyatartókból öntötték a szobrot. Régi polgáristák ügybuzgóságából áll ott Gálos Ferenc és az apám kezdeményezésére. Ö volt, Berzsenyi, a mesterem és biztatóm ezen a tájon. Most is az. Állok előtte, több mint fél évszázada beszélgetünk. És egyre csak nő előttem.” „Ha tehetem, naponta meglátogatom Berzsenyi szobrát és elbeszélgetünk” - írja másutt, aztán később lejegyzi egy „beszélgetésüket” is: „Reggelre megjött a hó. Fehérrel nagyon szépen kirajzolta a természet minden szépségét. Ropogós sétát tettem a parkban. Mint ahogy mindennap, most is meglátogattam Berzsenyi Dánielt, a Szobrot. És meg is szólítottam. Valahogy így: Ha nem tudná, most is levelezünk Niklával. A dédunokái ma is köszöntöttek és kívántak Nikláról szép karácsonyt és boldog új esztendőt. Régebben hárman voltak. Akkor is mindig így írtak, mint ezen a levelezőlapon: »Minden jót kíván az új évben és továbbra is sok sikert az irodalom terén rokoni szeretettel: Piroska, Babi, Donci«. Azóta már, ha nem tudná, urambátyám, már ketten vannak itthon. Donci elutazott, és Piroska és Babi van csak itthon. Ott laknak ma is a régi, de már a nagyon szépen felújított niklai házukban, amely, hogy így áll, ahhoz némi közöm van nekem is. Erről ők meg is szoktak emlékezni a Ka88
