Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Bokányi Péter: "Hódolat Berzsenyi szellemének"

posba írt leveleikben mindig. Ma már boldogan töltik itt a telet. Nyugodtan, szerényen, mert bizony nemrégen a Berzsenyi-portára és lakóira nehéz idők jártak. Donci, hogy ebből szabaduljon, el is ment Amerikába. Férje, Vargha Miklós után ment, aki mint hatvan év körüli lovastiszt már ott tanította Texasban lovagolni a cowboyokat. Volt levelezés is Nikla-Kaposvár és Texas között. Ez nem mese. Ma már onnan kapják a nyugdíjukat is, mert nyolcvanévesen hazajöttek Niklára mind a ketten. Donci volt ott kint a férjének, Miklósnak a lovásza. Kedves uram- bátyám is nagyon szerette a lovakat. Értett is azokhoz. Bizony, ezt örökölték a

Berzsenyi Dániel szobra Kaposváron Berzsenyi dédunokák

is... Az éjjel pedig nagyon szép hó esett, és úgy látom, a kucsmája is fehér, és talán még nagyobb és fehérebb is lesz. Talán olyan szép, mint a berekszéli kócsagoknak a tolla.” S még egy pillanatkép Nikláról, ami akár Berzsenyinek is szólhatott volna: „Vasárnap délután, húsvét napján bejött hozzánk Nikláról Vargháné Berzsenyi Donci (egyenes ági Dá- niel-dédunoka). Vele fia és férje és a kis unokájuk. Elmesélte Donci, hogy a niklai kertből, bár ő és Piroska (a másik dédunoka) teremőrök, ha gyümölcsöt vesznek fel vagy vesznek le a kerti fáról, a „gondnok”, bizonyos Tóth nevű ezt megfizetteti velük. A Berzsenyi úr telepítette gesztenyefákról is így szedhetnek és csak így részesülhetnek.” Egy későbbi naplóbejegyzés elégikus-pátoszos sóhaja - „Pusztul tovább Berzsenyi Dániel erkölcsi tétele” - olvad fel a fenti naplóbejegyzések szelíd iróniájában vagy a felidézett történetdarabok eredendően groteszk voltában: a 20. századi magyar létezés minden tragikomédiája benne foglaltatik ezekben a bejegyzésekben.

89