Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Pete György: Takáts Gyula: Akit sohasem lehetett látni egyedül
Itt kell elmesélnem egy élményemet. Valamikor a 80’-as évek elején jöttem hazafelé Rózsa Bélával Csurkától Edericsről Szombathelyre. Béla, aki manós természetű volt, Bece-hegynél ötletszerűen megállt a Szépkilátó parkolójában „látogassuk meg Takáts Gyula bácsit”. A kétoszlopos tuszkulánum asztalánál, gyertyafényben ültünk, ittunk és beszélgettünk, mert már jócskán beesteledett. Ittuk Gyula bácsi zamatos, száraz fehérborát és egy jót beszélgettünk. Hogy mit s miről, ebből az időtávlatból már nem emlékezem... Hazafelé Béla, ki sofőrként sosem ivott, hosszú magasztalásba kezdett. Takáts Gyulát magasztalta nagy-nagy szeretettel, empátiával, a Kismestert. Előadásának az volt a lényege, hogy milyen nagy dolog, milyen rang Kismesternek lenni. Vita nem volt közöttünk, csak rálicitáltunk egymásra. Elmélyítettük a fogalmat. Mert igaz, hogyha nem lennének kismesterek, csúcsok sem emelkedhetnének föléjük irodalmunkban, de a földrajzban persze vannak kivételek. Főleg itt Nyugat-Du- nántúlon. Elég csak a Ságra, Somlyóra, Berzsenyire, Nagy Lászlóra gondolni. Aztán kismester-e a hegység egere a síkság elefántjához képest - kérdezhetnénk paradoxálisan Lukács György után. Nem biztos, hogy jó ez a kismester fogalom. A mester inkább. Az nem szubjektív, az konkrét, tudja, ki műveli vagy nem, ahogy kell, a szakmát. Milyen törpévé alá- zódtak korábban magasztalt nagyságok. Hány példa tanúsítja a lekezelt senkik fel- magasztosulását. A művészetben - ha az - előfordul az ilyen. Egy talány: Takáts Gyula sokakról, egyesekről többször is ír. „Szellemi svédasztaláról” vajon miért hiányzik József Attila, ha Ady, Babits, népiek, Nyugatosok, Kassák stb. igen! Csak azért, mert Takáts Gyula esztétikája ellentmondásos, közhelyes, túl általános? Vagy csak annak tűnik? Takáts Gyula nem „hajóz a semmiben”. Nem is akar. Rimbaud „részeg hajójára” sem szállt fel, de Ady „repülő hajóján” a szélárnyékos oldalon elhorgászgatott az „új vizeken” Becéig. Itt partralábolt, kertet épített, csonthéjasokat ültetett és tuszkulá- lumot épített. Szorgalmasan művelte kertjét, megfogadta Pangloss mester tanácsát. De az is lehet, hogy ez is csak a látszat, a kép kerete. Ne feledjük, mást jelentett a dunántúliság a 30’-as 40’-es években a világháború előtt. Mára epigonok hada kottázza. (Ez is egy külön mise). Sokat eltakartak, elrajzoltak Takáts Gyulából is. A következő idők és nemzedékek feladata Tandorit parafrazeálva Takáts Gyula „megtisztítása”. Az is az ő dolguk, hogy feleljenek ezekre az egyáltalán nem könnyű, egyszerű kérdésekre: ki volt, ki lett Takáts Gyula ki lehetett volna a magyar lírában, ha egy ilyen kérdés egyáltalán feltehető. Természetesen ezt az írást sem lehet befejezni, csak abbahagyni. 60