Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Pete György: Takáts Gyula: Akit sohasem lehetett látni egyedül

PETE GYÖRGY

Akit sohasem lehetett látni egyedül

NÉHÁNY MONDAT EGY LEENDŐ TAKÁTS GYULAESSZÉ ELÉ

Ha Petőfi Sándor is megérte volna Takáts Gyula életidejét, teste a Csonka-Ma- gyarország földjében nyugodna.

Hátborzongató belegondolni, hogy szembenézni kényszerült volna a régi Magyarország történelmének apokaliptikus végső idejével, még csak nem is reménykedve újrakezdésben, talán lehetséges, új „ezeréves birodalomban”.

Takáts Gyula és nemzedéktársai erre a kínra és reményre születtek/eszméltek. Hittek és bíztak a második világháborúig Magyarország jobb, tisztább és igazabb jövőjében, népi felemelkedésében. Csonkahazában a vörös rémtől megszabadult, emelkedő országban. Tudtak hinni a múltban is, a progresszív hagyományokban, Berzsenyiben és Adyban és kicsit az emberiségben, Európában is. A mindinkább ösz- szezavarodó, sötétülő eszmei horizontok ellenére is. Mégis.

Ha majd lesz, ha majd megszületik egy valóban tudományos és objektív szintézis, abból elénk tárul majd - bonyolult ellentmondásaival - egy korszak, amelynek írói még tudtak, mertek és akartak valamit. Mindenki mást persze, de többnyire felelősen. Akkor még.

Igen, a Trianon utáni kor - erős túlzással, karikírozva idilli kornak tűnhetett a háború után, még inkább az ötvenes években az oroszok uralma alatt, az oroszok által újra ránk eresztett vörös rém, a Rákosi-diktatúra alatt. Ha nincs a végső kétség- beesés, ha nincs 1956 októbere, méginkább novembere, akkor talán a megújulás, újjáépülés lehetősége sem jön el 1988 félresikerült kísérlete után 2010-ben.

Az 1956 utáni korszakban új nemzedékek vállára került a teher. Egyéne válogatja, ki hogyan birkózott vele, meddig jutott? A „régiek” a „nagyok” - már aki nem szorult ki nyugatra -, csak kisebb, bár óriási - részt vállaltak, vállalhattak a munkából. Embere válogatja, ki mennyit, miben és hogyan. Az vitathatatlan, hogy példájuk, erkölcsi helytállásuk és közegteremtő munkájuk nélkül nem születhettek volna új nemzedékek, hitek, remények sem. (Ezt is vizsgálnia kell a tudománynak majd.)

Takáts Gyula ehhez a nagy őrző és továbbadó, továbbépítő nemzedékhez tartozott. Sőt, egyik jelentékeny költője, munkása mindennek. Hatása, kisugárzása, irodalomszervező, távlatos értéktermelő munkája kiterjedt térben és időben.

Sokan és sokat írtak róla, méltatták, de igazabb bemutatása, műveinek értő elemzése és távlatosabb dimenziókba helyezése a szakma előtt álló feladat.

A megismerkedés kezdeti - alkalmi - találkozásaink az írószövetségben s rendezvényein a hetvenes évek elejére nyúlnak vissza. Érdemibb találkozásaink 1977 utánra, amikor már az Életünk főszerkesztőjeként parolázhattunk, ápolhattuk fur58