Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - Szirtes Gábor: "Mozdul a tér, ahol lépkedsz..."

letett, perköltség-fizetési kötelezettség egyik felet sem terhelte. Fel- és alperesek egyaránt megelégedetten, Takáts Gyula emelt fővel hagyhatta el a Városi Bíróság épületét.

írónak, költőnek az olvasó, szerkesztőnek, kritikusnak az író, a költő' megelégedettsége, elismerése a legfontosabb. Mert a megértés, a befogadás sajátos gondolatiszellemi csereforgalmában mindkettejük minősége kerül mérlegre. Többször írtam ismertetőt, kritikát Takáts Gyula műveiről, könyveiről. Elismerő szavait máig őrzöm magamban. Háromra mindenképpen emlékezem. Az első a kilencvenes évek közepén született. 1996. március 23-án a következőket írta: „Kedves Gábor, sorjában köszönöm a figyelmedet, de elsőnek a Könyvbarátban megjelent íráshoz gratulálok. Nagyszerű! Kevesen foglalták így össze a lényeget.” Szavait azért is fogadtam örömmel, mert a terjedelmi korlátok ugyancsak megkötötték a kezemet, alig egy flekk állt rendelkezésemre, és lám, mégis sikerült. Tudjuk, Csu Fu azóta nagy utat tett meg, ám ma is időtállónak érzem az akkor megfogalmazottakat. „Most önálló kötetté érlelődtek - írtam a 85. születésnapi köszöntőben - azok az

1992-1994 között született versek is, melyekben a költő alteregója, Csu Fu, ki egyszerre Takáts mestere és tanítványa, vall természetről és társadalomról, a létezés zavarairól és a hétköznapok csodáiról. Valamennyiünk létkérdéseiről. A megfejtendő titokról, melyhez a mesebeli Drangalag világ megteremtésével és természetrajzának feltárásával jut egyre közelebb az elmúlt években Takáts bölcseleti költészete. Nehezen megélhető világunkban tanács és szellemi útravaló a kötet. Segítség, hogy saját Drangalag világunkat felépíthessük, hogy megtalálhassuk a jelenségek mögött a lényeget. Megtanuljuk azt is, hogy a földi realizmus a kulcsa a földöntúli csodák megfejtésének is.” A második A millenniumi Pécs könyvem megküldése után született levél, amely azért „szólíthatta meg” őt, mert egyetemi éveinek városáról szól. Levele árulkodik lelkiállapotáról, a „fogy a világ körülöttem” érzéséről. 1996. július 19-én - többek között a következőket - írta: „Nem csak érdeklődéssel, de örömmel olvasom könyvedet Pécsről. Sok mindent idéznek soraid és a régi-régi nagyszerű fotók. Annál is inkább, mert rokonaim elköltöztek, ki ide, ki oda a másik világba és barátaim is egyre kevesebben vannak. Jó forgatni könyvedet.” A harmadik a legutolsó személyes találkozásunkat idézi. A Hol is a Volt kötetének kiadására készültünk. Utószót írtam a könyvhöz.

Fodor András és Takáts Gyula

52