Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Bengi László: Ünnep és emlékeztet: a Takáts Gyula-i versidő "mértana"
vagy eke-bodrozta fodros tenger, mely fáradt szemnek zsongó nyugalom. Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dönög: sok emléked hívó kakuk-madár. Ha úgy vesszük, hogy az otthonból történő kilépés a biztostól, a nyugalomtól is eltávolít, akkor érthető, miért is a szülőföldön lehet igazán emlékezni: a szcenikának, azaz a jelenetkeretnek ilyetén megalkotása nem a bezárkózás gesztusa, hanem annak szimbóluma, ahogy az emlékezés időbeli távolságot áthidaló folyamata a tőlünk idegenné lett múlt otthonosságának, ismerős- ségének, bensőségességének megérzését s megérzékítését, helyreállítását is magában foglalja. Ennek lehet eleme és segítője az a kapcsolat is, amely rajz és líra, kép és szöveg között húzódik Takáts Gyula életművében mind a versek poétikáját tekintve, mind arra figyelmezve, ahogy a költői munkásság, a művészeti esszék, a néprajzi megfigyelések és a rajzok-festmények az oeuvre szerves egységében forrnak össze. A szöveg képszerűsége és a kép megszólalása olyan rejtett egybehangzás, amely még maga is őrzi az élet teljességének emlékezetét. Aligha véletlen vagy írói szeszély, inkább következetes ars poetica nyilvánult meg abban is, hogy amikor Takáts Gyula munkásságának számítógépre vétele és hálózati közzététele megkezdődött a Digitális Irodalmi Akadémia keretében, még a szerző életében, Takáts Gyula két kérést, szándékot fogalmazott meg verseinek földolgozása mellett. Ami ebből már a munka elején szerencsésen megvalósítható volt, az a Rajz és líra című vékonyka - ám jelentőségében nem terjedelmével mérendő - katalógus, önvallomás és gyűjtemény digitalizálása. A másik cél elérésére, a gyermekversek, illetve gyermekeknek írt művek hálózati földolgozására akkor közvetlen nem voltak adottak a lehetőségek. Am ettől függetlenül a kérés éppúgy, mint maguk a gyermekversek arról tesznek tanúságot, hogy az emlékezés és ünneplés értelmét hiábavaló keresni akkor, ha nem jár a hagyomány eleven és jövőre nyitott továbbadásával, továbbvitelével. A halálra - a mások halálára éppúgy, mint a saját halál valóságára - az életmű eszerint csak akkor ad, akkor akar érvényes választ adni, ha abban egyben látjuk a felnőtteknek és gyerekeknek szóló szövegeket, a szilárd hagyományra való emlékezést és a hagyomány nyitott átörökítését. / Takáts Gyula rajza 14
