Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Albert Gábor: Legendák nélkül (jegyzetek)

ságot” végül is a guillotine szolgáltatott. Nálunk - és most az 1989-es rendszerváltozásra gondolok - az Alkotmánybíróság jóvoltából viszont a „jog” tiporta el az „igazságot” és így éltünk húsz éven keresztül a jog oltalma alatt konszolidált káoszban. Merre van a kivezető út? Rá lehet-e egyáltalán találni? A külső nyomásnak, amely az önkorlátozás helyett az önfeladás felé szorít, ellen tudunk-e állni ?

Üj világ van kibontakozóban. Nekünk is ehhez kellene alkalmazkodnunk. Véget kellene vetnünk az önostorozásnak, ahogy az oroszok is egészen más nótát fújnak. Egyik történészük, Szafonov írja, hogy ma (a 4l-es, hetven évvel ezelőtt kitört háborúra emlékezve) „nincs helye a 90-es évek antisztalinista retorikájának”. „Az előző húsz év tanulsága, hogy a nemzeti érdekekből kiindulva lehet csak értékelni még a múltat is.” „A háború arra tanít meg mindenkit, hogy a patriotizmus a norma, míg annak hiánya anomália.”

Mindez olvasható a Rosbalt.ru portálon, kivonatolva ismerteti a Magyar Nemzet a „Hetven éve indult a Barbarossa-hadművelet” c. cikkében.

Esténként angol verseket olvasunk. Robert Herrick nagy felfedezés. Az Oxford Book ojEnglish Verse köteteit forgatjuk. A magyar fordítás gyakran fűrészpor. Szabó Lőrinc neve azonban garancia. Az ő fordításai valóban versek, költemények. (Persze meglepetés is érheti az embert, ha összeveti az eredetivel.) A lankadó figyelem könnyen beleesik a fordítók csapdájába. így keveredett Robert Herrick versei közé az Angol költők antológiájában Henry King Elmúlás című Szabó Lőrinc fordította vers. A vers eredeti címe Sic Vita, s ezen a címen meg is található az Európa Kiadó kétkötetes Klasszikus angol költők-ben Ferencz Győző gyalogjáró, pontos fordításában.

Egyik fordítói mesterfogás, Szabó Lőrinc is gyakran alkalmazza, az angol szöveg igéinek elhagyása. Jó példa erre Robert Herrick I Sing of Brooks című versének remek fordítása. Az angol szöveg épp a költőieden állítmányoknak köszönhetően mindig racionálisabb, nyelvtanilag pontosabb, konkrétabb. Elhagyásukkal persze a magyar versben el is vész valami, a költői erő viszont kárpótolja a magyar olvasót. Herrick előbb említett versében például többször is visszatér az I sing és az I write formula. A vers így valamiféle leltár lesz, időben kibontakozó folyamat regisztrálása. Fordításában Gergely Ágnes nem a folyamatról, a megírt (/ write) versek születéséről (.I sing) számol be, hanem az eredményről, magáról az énekelt dalról és a versről. A magyar változat szemlélete persze más, az eredmény azonban élvezhető, szép magyar költemény:

A dal: virágfa, vadmadár, vizek, tavasz majális, ébredő liget, a dal tivornya, pántlikás szekér,

143