Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Albert Gábor: Legendák nélkül (jegyzetek)
a nászi népnek új süctet kenyér; a vers a vágy, a vers az ifjúság, a kéj a dalban ősi tisztaság, esőre harmat, el-meg-elpereg, olajfa, balzsam, ámbra, fűszerek; a dalban ott az elcsúszó idő, a szín, amit kibont a rózsatö, a vers tövén afák, afélhomály, a Máb világa, a Tündérkirály; a vers pokol; s ha rámköszönt a vég, van jóremény: a dalban ott az ég. * A Nyolcak kiállítását, ahogy a több kiló súlyú katalógusból kiderül, eredetileg Európa Fővárosában, Pécsett rendezték meg, s ikerkiállításon mutatták be a Magyarország és a Bauhaus kapcsolatát feldolgozó másik jelentős rendezvényt. A kiállítás impozáns, ha nem is minden mozzanata tetszik, de a képek nagy része valóban gyönyörű. A katalógus méregdrága, s ha ilyenkor frissében végiglapozza az ember a valóban remek kötetet, érzi és látja, hogy az eredeti képek ragyogó színei, az ecsetvonások dinamikája és plaszticitása milyen sokat jelent, s ezek sokszor még a műfordításoknál is többet sikkasztanak el a művészetből. Ezek is csak emlékeztetők. Hetven év fölött a kiállítás ingyenes, de ha fizetős volna, akkor is meg kellene még egyszer nézni, annak ellenére, hogy a rám tett hatás nem egyértelmű. A Nyolcakon kívül is van magyar festészet, s olykor meglegyint, hogy a Nyolcak közül többen, vagy inkább a Nyolcak alkotásai közül több nem a magyar, hanem a francia festészet áramába tartozik, s csupán véletlen, hogy Magyarországhoz is köthető művészek ecsetje alól kerül ki. Pór Bertalan önarcképe meglepett. Berény egyik csendélete kiemelkedik a két termet is betöltő sorozatból. Tihanyi önarcképét nem lehet elfelejteni. Még egyelőre meg kell rágnom a két és fél óra alatt elém tálalt világot. Még ma is a tegnap látott beszélgetős tévéműsor kavarog bennem. Természetesen 1956- ról beszélgettek, annak előkészítéséről és következményeiről. A résztvevők: egy közismert női riporter és négy szakértő. Az egyik oldalon Standeisky Éva irodalomtörténész és Karátson Gábor, a másikon M. Kiss Sándor történész és Márkus Béla, debreceni egyetemi tanár, irodalomtörténész. Ez az oldal képviselte a népi írókat, a másik a reformkommunista irányt, illetve a liberális polgárságot. Durva felosztás, de használható. Az előzetes terv szerint a kommunista Déri Tibor és a népi írókat képviselő Tamási Áron szerepét kellett volna megbeszélniük, de hamarosan kiderült, hogy Németh László neve és szerepvállalása megkerülhetetlen. Ha már szóba került, nem lehetett 144
