Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11-12. szám - Albert Gábor: Legendák nélkül (jegyzetek)

sosem békét kötnek, sosem megegyeznek, hanem revánsot vesznek, bosszút állnak. Bérgyilkosokkal lemészárol tátják egykori „harcostársukat”, későbbi ellenségüket. Az USA elnöke pedig a kiválasztott vendégek félkörében képernyőn figyeli - gondolom jégkockás whisky mellett - az akció végrehajtását. Magyarán a mészárlást.

*

„Karinthy Frigyes számára a humor egyfajta túlélési technikát jelentett” - olvasom a Magyar Nemzet műsorújságában. így igaz! Karinthynak a „humor”, Madáchnak „Az ember tragédiája” volt a túlélési technikája; Aranyt „A walesi bárdok” mentette át az életbe, Tolsztojt a „Háború és béke”, Goethét a „Werther keservei”, majd a „Faust” második része. Hosszan lehetne folytatni. Az irodalom ezeknek a túlélési technikáknak végtelen és változatos sora. Mindig halálos veszedelemben élünk, s aki nem találja meg a technikát, könnyen az őrültség tornyába zárja magát, mint Hölderlin, vagy a fegyverkereskedelemben találja meg a túléléshez nélkülözhetetlen bódulatot, mint Rimbaud. Az élet minden pillanatban életveszélyes, eszmélésünk, életsorsunk nem más, mint a túlélési technika keresése, s a boldogság, a menekülés maga a rátalálás.

(A világ csak így megyen)

Egyik panasz a másikat érte, s az így támadt vita végén már többször elhatározták, hogy senki sem lehet törvényhozó és szerkesztő, azaz újságíró, médiatulajdonos, médiamunkás egyszerre, hogy választania kell az egyik vagy a másik foglalkozás közt. Azonban ezt is, mely igazán nem sokat segített volna a zavaros helyzeten, visszavonják vagy kijátsszák, s a szabályozás csak kegyes óhajtás marad.

Mintha napjaink politikai vitáinak egyikét kommentálnám, pedig a fenti gondolatokat a francia forradalom idején fogalmazták meg, és szabad fordításban Carlyle történeti munkájából idéztem. (III. 200.)

„E közben, nézzétek, ti nemzeti képviselők, a ti veszekedésetek gyümölcseképp mekkora izgalom és féltékenység támadt a „törvény” barátai és a „szabadság” barátai közt, mindenfelé, lázba hozva az egész köztársaságot! A vármegye (departement) és vidéki város szemben áll a fővárossal, a gazdag a szegénnyel, a nadrágos a nadrágta- lannal (az értelmiségi a munkással), az ember az emberrel.”

Még a törvény barátai is szemben állnak a szabadság barátaival, mert a törvény maga a folytonosság és a rend, a szabadság viszont a káosz megidézése. A szabadság ugyanis csak az önkorlátozással együtt elviselhető, forradalmi időkben viszont épp az önkorlátozás a legáltalánosabb hiánycikk. Az egyik jelszava a jog és a jogos, a másiké az igazság és az igazságosság. Melyik a könnyebben megvalósítható, s melyik fordul könnyen ellentétébe. A kettő látszólag kiegészíti egymást, de valójában összeférhetetlen. A francia forradalomban a szabadság bajnokai kerekedtek fölül, s „igaz142