Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 13.)
A strand lett az a játszótér, ahová naponta gyülekeztek nyáron az úri seregek. Közöttük voltam én is, amikor tehettem, és mindent megtettem, hogy ott lehessek. Első alkalommal úgy kerültem oda, hogy a patikus fia elvitt a biciklijén, és belépőt vásárolt nekem. A patikus fiúval meg úgy kerültem közelebbi kapcsolatba, hogy náluk szolgált Ágnes néném, akinek segítettem időnként ezt, azt. Látásból már ismertem az Öcsi nevű, nálam két évvel idősebb gimnazista fiút, de nem különösebben érdeklődtünk egymás iránt. Egyszer, bizonyára unatkozós pillanatában, elébem állt és azt mondta, védjem magam. Tíz kilóval nehezebb volt nálam és persze azonnal a földre tepert. Nem bántani akart, csupán kamaszerejét fitogtatta. Ezt rögtön megértettem, amikor azt mondta, hogy hatfilléres fagylaltot kapok, ha kiszabadulok alóla. Minden erőm kevés volt, hogy kimásszak, de a fagylaltot becsülettel megvette és attól kezdve barátokká lettünk. Pontosabban szólva, a fegyverhordozója lettem. Az ő révén aztán összebarátkoztam a többi úri gyerekkel is, akik közül korábbról ismertem Pucit, az ügyvéd gyerekét és Szilárd Zoltánt, az ezredes fiát. Velük azonos elemi iskolai osztályba jártunk. A negyedik elemi után mindketten Debrecenbe mentek tovább tanulni. Nyáron persze ők is otthon voltak. Természetesen sok más barátom volt az elemi iskola első osztályától kezdve. Köny- nyítette a barátkozást, hogy nem csak értesítő könyvecském tanúsága szerint voltam jó magaviseletű, de általában is kedvelt személynek tartottak. Feltehetően már akkor kicsírázott bennem a mások megértése iránti készség és a megfelelni vágyás hol ösztönös, hol tudatos kombinációja. A polgári iskolában értelemszerűen azok maradtak barátaim, akik az elemiből tovább jöttek velem. Sokáig számon tartható baráti kötelékben maradtam ilyen módon egy koszorú-készítő, elvált asszony fiával, egy szabómester, egy bádogos, egy fűszeres, mega helyi tejcsarnokos fiával. Iparos, meg kereskedőfélék tehát. Nyáron lazult velük a kapcsolatom. Nem tartoztak az úri gyerekek belső köréhez. A sívó paraszti barátok teljesen elmaradtak. Adott élethelyzetükben megragadtak, én meg - félig-meddig - új élethelyzetbe kerültem. Sem időt, sem témát nem lehetett egyeztetnünk ezután. Mindenki ment a maga dolga után. A paraszti élet rendje szerint nyáron igazán sok a tennivaló a határban is, meg a gazdasági udvarban, a jószágok körül is. A rend jegyében tehát nem jutott volna sok időm nekem sem akomázásra - iskolaszünetben sem. Ilyen-olyan trükkök révén azonban gyakran megléptem otthonról. Galádság volt, de megtettem. Nem tudtam ellenállni a strand és az úri gyerekvilág vonzásának. Eleinte, amikor még nem kaptam szemrehányásokat, nem is tekintettem főbenjáró bűnnek, ha elpancsoltam az időt a strandfürdőben. Mi rosszat cselekedtem? Olykor egyenesen Ágnes néném engedett el a patikus házból az úrfival biciklitúrára, vagy 126
