Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 13.)
- Az üldöző is az életéért küzd. Ennyiben egyenlő sanszot adott mindenkinek a természet. Hosszan, szúrósra húzott szemmel nézett rám a tolmácsnő, azután elfordult és leginkább sehová sem nézve, a semminek szánva, semmilyen hangon mondta:- Hát, ez látja, soha nem jutott volna eszembe, ha maga nem hozza szóba. Arra gyanakodtam, hogy égette valamilyen korábbi sértettség fullánkja. Olyanféle megbántottság, aminek a feloldásához az én bocsánatkérésemet igényelte. Vagy nem volt sértett, vagy leplezni próbálta, mert kötelességtudónak hangzó idegenvezetői szövegbe kezdett.- Romániától Törökország európai részéig közel négyszáz kilométer hosszú ez a tengerpart.- Attól függően, hogy a kanyarokat is beleszámítják-e! - szúrtam közbe. Tudtam, hogy pimasznak hangozhatott, amit mondtam, de én a Tiszával kapcsolatban is mindig bizonytalan voltam a valódi hosszméretet illetően. Őszintén készültem is, hogy ezzel mentegetem magamat, de a tolmácsnő úgy tett, mintha nem hallott volna. Lenézett és topánkája orrával megpiszkálta a fövenyt.- Százharminc kilométer hosszan ilyen, vagy hasonló a homok. A Balkál-hegység idáig ér, itt nekifut a tengernek és északi, meg déli részre osztja a partot. Kerülgette a zsombékokat, amelyek helyenként térdig magasodtak, mert kifújta alóluk a homokot a szél, vagy kimosta az időnként idáig hatoló tengervíz. Aztán arról beszélt, hogy szállodákat, üdülőket, strandokat kezdenek építeni Várna és Burgasz környékén. Az a terv, hogy idecsábítják a világ turistáit. Hatalmas beruházás, de minden bizonnyal sikeres lesz a vállalkozás. Ahol ma úttalan utakon, végtelen erdőkön keresztül döcögtünk idáig, ott négysávos autópályák szabdalják majd fel a térséget.- Nálunk, a Hortobágy környékén olyan vékony akácerdők vannak, hogy egyik szélüktől a másikig átlátni rajtuk. Látom, errefelé nagyobb, meg sűrűbb az erdő.- Hajjaj! Mikorra egyik szélétől a másikig érnék, a hajam tövéig megennének a farkasok! - Az égre bámult és hirtelen fel is mutatott. - Schrechen! Elkapta! Borzalom!- Most gyászolhatjuk az egyiket, és jó étvágyat kívánhatunk a másiknak - mondtam, de rögtön meg is bántam. El akartam terelni ízetlen kiszólásomról a figyelmet és a tolmácsnőnek szegeztem a kérdést: - Mit művelt maga Rostockban? Sokáig hallgatott és leste a légben küzdő madarakat. Már azt hittem nem is válaszol, mert indiszkrétnek, tolakodónak találta kérdésemet. Aztán elindult lassan a víz felé és beszélni kezdett. Jobbra-balra nézelődött, mintha keresne valamit.- A Varsói Szerződés Egyesített Hadereje belépett az imperialisták által provokált atomháborúba. - Rám nézett, nevetett, aztán elkomolyodott, de a nagy élménybeszámolót élvező gyerek lelkesedése ott csillogott a szemeiben.- Ez persze, csak hadgyakorlat volt. Azon túl, hogy tolmácsoltam, óriási terepasztal mellett álltam, illetve négyen-öten álltunk, és amikor jött a szignál, hogy elpusztult Madrid, London, Róma, akkor a vonatkozó tereptárgyakat le kellett húznunk a térképasztalról egy pa115