Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér 9.
beleadva üvölteni kezdtem azt az orosz katonanótát, amit 1945. október 12-én hallottam először a Püspökladányba győztesen berobajló, majd kitartóan nyemci szoldátot, alkoholt és nőt kutató tovarisoktól. Azóta az egész világ ismeri azt a nótát. Híres kórusok éneklik fényes hangversenytermekben, de alkalmi mulatozásra összegyűlt emberek is gyakran megidézik. A Poljuska után rögtön kezdtem a Katyusát, aztán a Kálinkát, majd a Sztálin kedvenc dalaként ismert Szulikót. Mindet tudták szellemtestvéreim. Lilára színesük ábrázattal visították velem a nevezetes dalokat. Legnagyobb gyönyörűségemre a sofőr még tercelni is tudott, akár a régi orosz katonák. A tolmácsnő kicsit ijedten figyelt. Szokatlan lehetett számára, amit látott és hallott. Nem tudhatta rólam, hogy szükséghelyzetekben jó képességem van a színleléshez, ami aztán olykor szédelgéssel, sviháksággal is elegyedik. Nem tudhatta, hogy személyi tulajdonságaim egyike a kezdeti tartózkodás az idegenségtől, az idegen létezőtől. Tartok tőle, ezért összehúzódom előtte, nehogy magam ellen ingereljem. Sőt, olykor tolakodó, bizalmaskodó érdeklődést sugallók, azt remélve, hogy hasonló közelítésben részesülök. S ha a kezdet így sikerül, a továbbiakban hasznos kapcsolatok formálódhatnak, mert kiderül, hogy nem is vagyunk annyira idegenek. A magyar-bolgár testvériség szép eszméjének pihekönnyű változata manifesztálódott a közös szónoklásban, meg a közös nótázásbán, majd az utána bekövetkezett közös csendben. Azt mondta nekem ez a némaság, hogy nincs itt baj egy szál se, fiúk! Jól kijövünk majd egymással. Szinte már sokallottam is a nagy zajongás utáni békességes hallgatást, amikor megszólalt a sofőr, de nem fordította a tolmácsnő, hanem visszabeszélt neki valamit. Még kétszer ismétlődött gyorsnak, ingerültnek tetsző szóváltásuk, miközben a tolmácsnő annyit közölt velem a szája sarkából, hogy a sofőr mindenáron Dimit- rovgrádba akar menni, holott az nincs az útitervben. Homloka előtt mozgatott kezével jelezte, hogy dilis az illető.- He is one pamphlet behind the others - hadarta. - El van maradva egy brosúrával. Aggodalommal kezdtem szemlélni a jövőt, amely iménti optimizmusomtól eltérően tartogathat még nehéz perceket. Mintha szolgálattételre jelentkeznék, úgy kaptam a fejem a sofőrre, amikor félreérthetetlenül engem szólított:- Drugare Csakk! Azt mondom önnek, hogy a nagy emberek olyanok, mint az üstökös. Csóvájuk van, amely messzire látszik, és pályájuk van, amelyen visszatérnek. Sztálin is ilyen. A tolmácsnő saját kommentárját is a lefordított szöveghez suvasztotta, mintha annak része lenne:- Most láthatja, milyen ez! Wine in, sense out! Bor be, ész ki! Semmit nem szóltam, a sofőr mégis tagadóan ingatta a fejét. Eszembe villant szerencsére, hogy ezzel sajátosan bolgár igenlését fejezte ki. Nyilván önmagával értett egyet s azt igazolta vissza. Amúgy nyugodtan, magabiztosan vezetett. Az országúti gyér forgalom nem is adott okot izgalomra. 10
