Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
- Miau! Ne hülyéskedj! Ki nem szarja le a bíróságot?! Nyáu! Amint a nő odaért a férfihez, a fejét a térdéhez dörzsölte, majd egészen szorosan átölelte és felkúszott rajta, végigcsókolgatta, harapta, belekapaszkodott az övébe, tapogatta a testét. A férfi kezdetben nem reagált, mereven tartotta magát, de az ellenállása hamar csökkent, magához emelte a nőt és megcsókolta és fogdosni kezdte, hirtelen felkapta és a terem közepén álló padra döntötte, vetkőztetni kezdte. Kívülről cipőkopogás hallatszott és egy kamaszlány hangja:- Apu! Apu! Itt vagy még? Beengedett a portás bácsi, mikor elment. Apu! A nő dermedten hevert a pádon melltartóban, bugyiban, az inget tapogatta, a kosztümkabátja és a szoknyája a földön hevert, suttogni kezdett:- Apu? Mi van! Neked gyereked van, baszd meg!? A férfi zavarodottan felkapta a nő holmiját és igyekezett betuszkolni az ajtónyílás mögé.- Ötéves kora óta nevelem. Lassan kinyílt az ajtó, belépett a kislány, de a férfi elállta az útját. A nő az ajtónyílás mögött sietve öltözködni kezdett, rosszul gombolta a blúzát, ezért inkább ráhúzta a kosztümkabátot, a lány folyamatosan fecsegett, csúfondáros, kihívó hangján játszadozott a férfivel:- Anyu küldött. Üzeni, hogy kész már a rakott krumpli, már másodjára melegítette, és ha nem sietsz, akkor nagyon elhűl. Meg anyu itt parkolta le a kocsit neked, a galéria előtt. Tessék a slusszkulcs. Apu, légyszi, engedd meg... Na!- Most nem alkalmas kicsim! Még maradnom kell egy darabig, nem végeztem, de üzenem Anyunak, hogy nemsokára jövök!- Apuuuu! Azt hittem hazaviszel! Hadd maradjak!- Nem lehet!- Naaa! Légyszi, légyszi, légyszi! Hadd nézzem meg, hol tartasz! Ügy szeretem ezt a képet! Anyu szerint, nekem fested, mert annyira hasonlít rám! A kis kurva, bogy hízeleg! - sziszegte maga elé a nő. Azon gondolkodott, vajon őt takargatta a lány elől a férfi, vagy a lányt őelőle. Ekkor a férfi hóna alatt villámgyorsan és puhán, mint egy kis állatka, bebújt a lány, egyből odaszökkent a készülő festményhez. Oldalra fordul, hogy a profilját mutassa a férfinek, ekkor látta meg a kissé még mindig zilált öltözetű nőt.- Kézit csókolom!- Szervusz drágám! - válaszolt a nő, és megdöbbent, mennyire hasonlítanak egymásra.- Csak egy ismerősöm - kezdett habogni a férfi. - Még van egy kis megbeszélnivalónk. Eredj haza Anyádhoz, mondd meg neki, hogy nemsokára jövök. És csak egyetek nyugodtan, ne várjatok rám! A lány zavartan, izzó tekintettel kiszaladt, búcsúzóul szemtelen hangon odaköszönt a nőnek:- Csókolom, Néni! A nő majd egy percig csak hallgatott, aztán szenvtelen hangon megszólalt. 76
