Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11-12. szám - Balogh Robert: "Kiskörút, nagykörút..." (elbeszélés)
- Ne számold! Kilencvenvalahány. Giccses? Nem vagyok túl romantikus. Mi más maradt nekem a börtönben? Csak írtam a leveleket szép sorjában, majdnem két évig. Nem jött soha válasz. Amikor kiengedtek, elmentem hozzátok. Anyád volt otthon. A garázsból állt ki éppen, először nem ismert meg, mit parancsol, kérdezte. Aztán észbe kapott. Előhozott egy kis szatyrot, odaadta nekem. A leveleket. Azt mondta, külföldön jársz egyetemre. Nem akarsz tudni rólam. Megint bírósággal fenyegetett. Amikor a felbontatlan leveleket megláttam, akkor mindent elhittem neki. Megsemmisültem. A nő teljesen megtébolyult. Azt motyogja, maga elé, hogy minek őrizgette! A szeme vadul forog, úgy viselkedett, mint aki megzavarodott.- Evekig vártam, hogy keressél. Egy jelet adj. Azt is csak az újságból tudtam meg, hogy börtönben vagy. Aztán úgy számoltam, hogy már kiengedtek. De nem kerestél.- Nem mertelek. Sittes megtanulja tisztelni az erősebb kutyát.- Évekig járattak pszichiáterhez. Teletömték a fejem a szüleim, hogy mennyire gonosz vagy. Én meg maga vagyok az ártatlanság szobra. A gimiben egy csomó fiúval lefeküdtem, bosszúból, és folyton fekete depis ruhákban jártam... Egy időben még a hajam is feketére festettem. A nő keserűen nevetni kezdett, a férfi önváddal a hangjában szólalt meg:- Nem lett volna szabad belemennem mindenbe, amit akarsz.- Gyógyszerekkel tömtek. Többet nem volt kedvem rajzolni. Elvégeztem az orvosit. Anyámék elintézték, hogy felvegyenek. Fogorvost akartak belőlem, de én kutatni akartam. Aztán látod, gyógyszerügynök lettem. Van egy nagy kocsim, automataváltó, fedélzeti komputer, hat légzsák... Folyton úton vagyok, kell a biztonság! Volt már három vőlegényem, pár abortuszom... Se férfi, se gyerek nem tud kielégíteni. Az ágyban már nem érzek semmit. Csak izzadtunk egymáson. Olyan volt, mint gimnáziumban a talaj torna. Próbáltam párszor lánnyal is, de az sem működött. Velem van a baj! A férfi most már biztos volt benne, hogy megszabadulhat a kéretlen látogatótól. Száraz kimért hangon kezdett beszélni:- Régebben áradt belőled valami. Nem kedvesség, vagy báj, hanem energia. Most mintha kiszipolyoztak volna.- Te meg megfakultál. Ellöttyedtél. Ez a pocak, már ne haragudj, ez már majdnem pókhas! Ezt a bajuszt meg igazán levághatnád. Mi vagy te?! Bakter? A nő vihogva mutogatta, hogyan kell tárcsával integetni a vonatnak, a fejét rázta és nevetni kezdett.- Bujkálnod sem kell többet! Négykézlábra ereszkedett, igazgatta a kosztümét és mint egy kényes macska, közeledni kezdett a férfihez, lassan, egészen furcsa mozdulatokkal. A férfi egyre rémültebb arcot vágott:- Mit akarsz, te!? A bírósági végzés szerint nem lehetek száz méternél közelebb hozzád. 75
