Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - Lőrincz Sándor: A "hasznos szép" költője
LŐRINCZ SÁNDOR A „hasznos szép" költője „Pomogdts Béla elküldte azt az utószót, melyet a „Helyét kereső' nemzedék” című könyvemhez írt. A szerkesztő' Fábri Anna jónak mondja, és értesített, hogy szép lesz a könyv tipográfiája is. Jó volt, hogy írt Béla, de talán erőltetett a költők beskatulyázása. Három nagyobb „dobozba” rakta a harmadik nemzedék költőit. Ez lenne a költők sorsa, és ez lenne a történész feladata? Nem. A vers és a költészet elszakad mindegyiktől, persze, ha él és száll. De ha halott, jó neki a skatulya-koporsó is. De ha száll a vers, jaj nektek, irodalomtörténészek!” (Részlet Takáts Gyula 1981-85 között született naplójegyzeteiből)-Jól töröljétek le a lábatokat, nehogy behozzátok a sarat, mert már nincs asszony a házban, meghalt szegény feleségem - fogad bennünket Gyula bácsi, amikor ki- lencvenötödik születésnapja közeledvén, portréfilmet forgatunk róla Szalai Tamás operatőr kollégámmal. A Somogyért kitüntető cím birtokosairól készülő sorozat fontos személyisége az öregúr, akit negyed százada ismerek. A város és a Berzsenyi Társaság rendezvényeinek rendszeres résztvevője, mi több körülrajongott szereplője, aki olykor-olykor elszundikált az irodalmi, zenei esteken, s az is megesett, hogy hallókészüléke sípolására riadt fel kényszerű szendergéséből. A megyei napilap szerkesztőségében is gyakorta találkoztunk; a kulturális rovatban dolgozó Horányi Barnával különösen jó volt a kapcsolata, de Orbánné Magdival is, aki a verseit gépelte. Naplójegyzeteiben szeretettel emlékezik rájuk. Molnár Piroskáról írt könyvem bemutatóján egykori diákja, s pártfogolja, a köszöntőt mondó Fodor Bandi és felesége, Sárika mellett feszített a megyei könyvtár előadótermében. Öt Kossuth-díjasra vetült a reflektorfény. Talán azóta sem volt ilyen „felhozatal” a városban. Többször írtam Gyula bácsiról; nyolcvanadik születésnapja tájékán egy rövid interjú is született a Kapos Televízió kamerája előtt. Emlékszem, az első kérdést újra kellett vennünk, mert rosszul működött a hallókészülék. Említhetném Kovács Tibor fotós barátom portrékiállításának megnyitóját is a Kaposfüredi Galériában, ahol számos nagysággal parolázott, és a színjátszás nagyasszonyának unokahúgával, a későn felfedezett Jászai Jolánnal évődött tegeződve a gyermekáldás kapcsán, vagy Somogy- ország bemutatkozását a Jordán Tamás vezette Nemzeti Színházban, a megyejárás keretében, amikor a Berzsenyi Társaság képviseletében vette át a díjat a színpadon. Jóféle vörösborral kínáltuk a szünetben. ízlett neki, hiszen szinte harapni lehetett, de azt mondta, Becehegyen szintén terem hasonló, csak fehérben. A kaposvári Szent Imre-templom csendjében is találkozott néha a tekintetünk. A hátsó padban ült mindig, szemének tükre az Oltáriszentség fényében fürdött... 4
