Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Réfi János versei
Mélység (LESLIE CHEUNG EMLÉKÉNEK) yigaszt nem leltem sikerben, barátban. Én zuhanni vágytam. Rettegtem nagyon, hogy majd hol rontom el... A Mandarin Hotel csúcsán a szél metszőn arcomba vágott, De a nagyvilágot már elengedtem és nem fájt semmi sem. Magammal nem viszem emlékeim, itt hagyom rátok holtan, én, Leslie Cheung, Hong Kong színésze, ki legenda voltam. Oly közel szeretnék lenni hozzád, mintha bőrünk határ nem is lenne, s az egyszeri, sosem hallott csendbe’ képzelt erényeim fölsorolnád. Elsuttognám: őrülten szeretlek, s mert szépséged villog vakmerőén, sóvár szemek irigyelnek tőlem. Nincsen párja lényednek, nevednek. Megejtő, hirtelenszőke-voltod éjszakáknak bársonyával oltod, s a bőröd, mint a friss hó, oly fehér. Kinnrekednek bús, nyomasztó gondok, szépségednek mámorában bolygok, míg ébredésem végül el nem ér. 85 LXXVIII. szonett
