Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Fenyvesi Félix Lajos: Vas István-napló
ahogy mentünk a Hold-világította ösvényen. Ilyenkor csúsztatta kabátom felső zsebébe az útiköltséget, ami jóval többszöröse volt a jegyárnak. Megöleltük egymást. O már tudta, nem találkozunk. Egy dossziét is átnyújtott: a három rövid verset, amit kértem, írja le kézzel, hadd tegyem be a régóta gyűjtött anyaghoz. * „Piroska jaj Piroska / Piroslik még a rózsa / Habár a haj őszül / Zöld láng lobog alatt / Arcod szemed a szád sem / Felejtett el nevetni / Csigolyák telve mésszel / A hátad egyenes még / Zuhog az ősz de őszi / Esőben is remontál / A rózsa rózsa rózsa” „Az élet ha elenged / Indulni készen állok / Vörösbor és fehérbor / Sokszor folyt poharamba / Ez is volt az is volt / Kínból üdvözülésből / Uram eleget adtál / Megyek ha elbocsátasz” „Eleget megtelítőt / Torkomig émelyítőt / Úgy látszik mégsem adtál / Elet még most sem untatsz / Kegyelmedhez igyekszem / Méltó maradni enni / És inni és ölelni / Ahogyan és amennyit / Lehet szabad figyelni / És nézni várni hinni / A kínokat kibírni / Ha még el nem bocsátasz” ★ Úgy lépett ki az életből, ahogyan élt: szerényen és csendesen. Utolszor még végig az Erzsébet-hídon, sötét kalapját meg-megemelve az ismerősök előtt, akik nem sejtették, hogy egy nagy költő búcsúzik. Mint akinek mennie kell, úgy ült a hátsó sorban, a szélső széken. Ahogyan a Nyugat asztalánál, Kassák oldalán, aki először mondta ki: „Urám, mágá költő.” Szeretett figyelni és hallgatni. Bölcsen hozzászólni a vitához. Megszámlálhatatlan fiatalnak volt útba indító mestere, később atyai barátja. V. I. nemzedéke egyik legnagyobbja volt. Radnóti Miklós „fogadott” testvére. Aki csak találkozott vele, az is érezhette, hogy kivételes, tiszta emberrel van dolga. S aki kezet is fogott vele, érezhette Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Füst Milán, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Rónay György, Kálnoky László kézmelegét. A költészet rajongói úgy ismerték, mint aki elegánsan üldögél a szentendrei kert arany csendjében utánozhatatlanul megkötött nyakkendővel, mellette a varázslatos festő, Szántó Piroska. Beszélnek, mosolyognak, várják a vasárnapi barátokat. Boldogan készülődnek, nem panaszkodnak, a gyógyíthatatlan betegség idején sem: mert nincs halál, csak szerelem és szeretet! ★ A sors kegyetlen fintora, hogy a „legszentendreibb” festő, Szántó Piroska nem kellett a városnak. A több tízezer kötetes csodálatos könyvtár, Vas István ritka becsű (dedikált és idegen nyelvű) könyvei nem érdekelték a budapesti egyetemeket. 1999. decemberétől a Szombathelyi Képtár intézményeként működik a Szántó Piroska-Vas István Emléklakás a Várkert rakparton. A kiállítás ott kapott helyet, ahol a festőművész és férje életük utolsó évtizedeit töltötték. A lakás a kivételes életművet idézi, főleg Piroska művészetének legfontosabb állomásait. Az irodalmi esteken túl tudományos, zenei rendezvények szerepelnek a programban, és ez a vasi származású budapestiek találkozóhelye is. Egy kései olasz kiállítás katalógusa villant belém. Az utolsó kép: nyári székben ül Szántó Piroska, az állványon egy zabostarisznyás szomorú lovacska. A festő mo76
