Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
Steiner György, volt internált mondta el a következőket: „Mikor a büntetőbrigádban voltam ötödmagammal, többször loptam a lovak tápeledeléből, olyan volt, mint az édeskés fűrészpor, de teletömtem magam, mert borzasztó volt az éhség. És amikor másodszor csináltuk, lebuktunk. Az volt a fenyítés, hogy egy hétig minden éjjel négy óra hosszat gúzsba lettem kötve. A mellettem lévő gúzsban egy Benkő Zoltán nevű rabtársam volt. Iszonyú a gúzsra visszaemlékezni, amikor a kéz, minden el volt zsibbadva, azt nem lehet leírni, milyen érzés volt. Én a Horthy-hadseregben munkaszolgálatos voltam. Nagykáta mellett, ott volt egy hadi repülőtér, mi gyeptégláztunk ott. A repülősök csempészték ki feketén a leveleinket, mert nekünk tilos volt a levelezés. Egyszer egy repülős kiskatona lebukott. Nem tudom vele mi lett, de öt munkaszolgálatos borzasztó ítéletet kapott: két óra gúzst. Két óra hosszat voltak gúzsba kötve, orvosi felügyelet alatt, mert az orvos végig ott volt velük. A horthysta hadseregben, amit én nem védek, mert nagyon is távol áll tőlem, mert én csak munkaszolgálatos pária lehettem, de a gúzsba- kötöttek mellett, akkor is ott volt az orvos. Itt Recsken, a fogdafolyosón csak egy ávé- hás szakaszvezető, az is ékelődött meg gúnyolódott velünk, gúzsbakötöttekkel.” Hegedűs miniszter úr, politikai bizottsági tag, később miniszterelnök álmaiban vajon kísértettek-e hajdani harcostársai a hitleristák elleni harcban, mint Zimányi, Jónás, Benkő és a többiek, akik éppen a nem létező recski kőbányában foglalatoskodtak, hogy elteljen valahogy az idő? Tudod Katicám! Rákosi elvtárs és kommunista barátai egy országnak parancsolták meg a csendet. Hiába tudta mindenki - az arra vonatozó parasztok, a falu lakói, aztán a különböző csatornákon keresztül egy egész ország, hogy létezik egy tábor a Mátrában,- nem volt. És passz! 1994 után, Horn Gyula országlása idején, a jó humorú, talpig liberális, „eszdé- eszes” Kuncze Gábor belügyminisztersége idején egy Gyekicky nevű „tudós ember” államtitkársága alatt, Jolika az államvédelmi hatóság szakavatott ismerője egy ausztrál bíróság kérésére hivatalosan igazolta, hogy az ÁVH nem alkalmazott fizikai kényszert, mert tiltotta a parancs! Megtehették? Megtehették! „A táborban az élet nem volt könnyű, de azért elviselhetően telt el. Gyenge és kevés kosztot kaptak, de a kisétkű Blahónénak elég volt. Olyan kis litty-lötty leveseket kaptak, de ő mindig mondta az ott választott barátnőjének, Hujbert Józsefné- nek, hogy „jó kis leves”, s ezen nevettek, és jobb kedvvel ették. Az ágyakban párosán feküdtek. Jobb volt az emeletes ágyban a felsőknek, mert nem hullott rájuk a szal- matörek, a por. A holmijukat, csomagjukat a fejük alatt tartották. Az őrparancsnok Piroska nevű, nagyon durva alak volt. Gorombán beszélt velük. Mindig ordított rájuk. Aki kimutatta iránta az ellenszenvért, arra rászállt. Hyen volt köztük Dévai Nagy Kamilla színésznő. Őt Piroska állandóan zaklatta, Blahóné félrehúzódott, keveset beszélt, csendesen figyelt. így békében hagyták. A többi őr nem volt ilyen elviselheteden. A tábor lakói a társadalomnak minden rétegét képviselték. Voltak ott régi arisztokraták és kommunisták, művésznők és apácák, svábok, magyarok, zsidók, ju- goszlávok, sőt még egy kis cigánylány is volt, akit csak Dedinek hívtak. 58
